Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer

434 Reich Gy.—Simonffy Z. Az árakhoz kapcsolódó speciális műszaki-gazdasági probléma, hogy az árnövekedéssel párhuzamosan jelentősen (30-80%-kal) csökkent a vízfogyasztás, ezzel együtt a meglevő müvek kapacitásának kihasználtsága (ebben természetesen szerepe volt a gazdaság szerkezetváltozásának is). Az alacsony kihasználtság következtében (a csőben lejátszódó folyamatok miatt) vízminőség romlás következik be. Másfelől viszont a tényleges használatnak a jelentős kihasználatlan kapacitás üzemeltetését is fedeznie kell, ami tovább növeli az árat. 1.25. Van-e olyan vízzel kapcsolatos szolgáltatás, amiért nem kell fizetni? Ha igen, hogyan kel! változtatni? Fizetni kell-e az árvédekezésért? Vannak-e piaci viszonyok? Számos olyan vízgazdálkodási szolgáltatás van, amiért közvetlenül egyáltalán nem kell fizetni, amit az adófizető a központi, vagy az önkormányzati költségvetésen (összességében az államháztartás alrendszerein) keresztül finanszíroz. Másképp kifejezve: közösségi szolgáltatásként valósul meg. A nagyobb volumenűek, ill. egyéb okok miatt jelentősebbek: - az elsőrendű árvízvédelmi vonalak fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése (az árvízvédekezés is!); - a föművi belvízvédelmi fejlesztés, fenntartás, üzemeltetés; - jelentősebb (kizárólagos állami tulajdonban levő) vízfolyások rendezése; - a folyamok „üzemeltetése": folyamszabályozás, hajóút fenntartás és üzemeltetés; - vízrajzi és vízminőségi alapinformációk; A közösségi szolgáltatások köre lényegesen bővebb, ha hozzászámítjuk azokat is, amikor az „érdekelteknek" a ráfordításoknak csak igen kis hányadát kell téríteniük, ilyen például csaknem valamennyi vízi közmű fejlesztés. A nem térintendö szolgáltatások sorában szerepel az árvíz és belvízvédelem is, legalábbis annak főművei. A VK.I szolgáltatásra vonatkozó fogalma szerint a probléma árnyaltabb. Egyelőre azonban nem egyértelmű, hogy a kockázaton alapuló árvízvédelmi megközelítés esetén hol húzódik a térítésköteles és a közösségi szolgáltatások közötti határ, illetve hogyan hozhatók összhangba a potenciális kárérték, a kockázat alapján megállapított biztosítási díjak és a védekezési költségek. A. biztosítók bevonása az árvízvédelmi károk rendezésébe kétségkívül erős piaci elem lenne, bár az előrelépést hátráltatja, hogy a biztosításoknak nem alakult ki a vízállapotokkal kapcsolatos kockázatokat kezelni tudó technikája. A vízgazdálkodás tevékenységének döntő többsége nem piaci kategória és/vagy nem is érvényesülhetnek tiszta piaci kategóriák. Ezt a volt szocialista országokban tetézi, hogy a tervgazdálkodás keretében állami monopóliummá vált ez a tevékenység. Csak néhány területen jelentek meg korlátozott piaci viszonyok, például a vízi közmüvek üzemeltetése körében. A feladatok ellátáshoz rendelkezésre álló pénzügyi instrumentumok is szegényesek, szinte kizárólag a beszedett díjakra, valamint az állami és önkormányzati költségvetésekre, ezekből közvetlen finanszírozásra, vagy támogatásokra korlátozódnak. Ezen a területen nem jelent meg a kockázati tőke, a speciális tőkeés hitelkonstrukciók (pl. lombard hitel?) stb.