Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer

418 Reich Gy. -Simonffy Z. A projekt előkészítése során elkészültek a megfelelő műszaki előtervek és környezetvédelmi hatástanulmány is készült, illetve az érintet terület lakóival és vállalkozóival társadalmi párbeszédet folytattak. A projekt érdekeltjei az önkormányzatok, mezőgazdasági üzemek, élelmiszeripari vállalkozások, idegenforgalmi, wellnes és egyéb vállalkozások, továbbá sok állampolgár, üdülő és egyéb ingatlanjai révén. A CIVAQUA terv megvalósításához kormányzati és európai uniós támogatások megszerzését tervezik, és ezen keresztül munkahelyet teremtenek mind a megvalósítás, mind a működtetés idején. A sok résztvevő között nem tisztázott viszont még a beruházási modell. Nincs még jó megoldás az elkészülő müvek tulajdonjogi kérdéseire, az üzemeltetés forrásaira, a haszonélvezők hozzájárulására a működtetés költségeihez. Ezek nélkül a beruházás eredménycinek a fenntartása elképzelhetetlen. Felvetődik a vízi társulati modell alkalmazásának a lehetősége, ill. adaptálása a tervezett beruházáshoz. A vízgazdálkodást érintő döntési folyamatok jelentős megváltozása okozza az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás bevezetésével szembeni legfontosabb akadályt, amelyet összefoglalóan a célok kidolgozásának és az ezzel kapcsolatos egyeztetési mechanizmusnak a zavaraival lehet jellemezni. Részletezve: - A korábbi, jól definiált vízgazdálkodási tervezési és egyeztetési rendszer elbizonytalanodott. Az 1990 előtti központi irányítású terv-koordináció lényegében megszűnt. Helyette nem született jogszabállyal kötelezően elrendelt vízgazdálkodási tervezés, nincs kötelező koordinációs rend sem. — A terület- és településfejlesztési tervezés rendszerében még nem igazán jól tükröződnek a vízgazdálkodási szempontok. Ennek oka valószínűleg az is, hogy a helyi kérdések intézése az önkormányzati rendszer helyreállításával politikai rangot kapott. A vízügyekben érintettek ezt a politikumot még nem képesek kezelni, érdekeiket világosan artikulálni és érvényesíteni. A vízügy kezdeményező és koordináló szerepét viszont gyakorta ellenérzések kísérik. - 1995. évi űj vízgazdálkodási törvény bevezeti a területi vízgazdálkodási tanácsok rendszerét. Ez új fórum és jó irány, de „csak" az állami feladat és hatáskörrel rendelkező szereplöket integrálja, az egyéb, valódi érdekelteket nem. A testületnek csak véleményezési jogköre van. — A mai koordináció elsősorban a hagyományos közigazgatási eljárásnak megfelelő egyeztetési mechanizmusok szerint zajlik (szakhatósági véleményeket magába építő hatósági engedélyezés rendszere). Az államigazgatási eljárás általános rendjének megfelelően a konkrét vízjogi engedélykérelmek (beavatkozás a vízállapotokba) ügyében az érintett közreműködő hatóságokat (környezetvédelmi-, természetvédelemi-, építési-, bánya-, közegészségügyi stb.) be kell vonni. — Súlyos tervezési, egyeztetési és működési zavarokat okozott a vízminőség kiválasztottsága. - Az önkormányzati rendszer több lényeges feladatot telepített az önkormányzatok feladatés hatáskörébe (vízellátás, szennyvíz-elvezetés és elhelyezés, belterületi vízelvezetés, helyi vízkár-elhárítás stb.). A feladatok ellátásához az állam átadta a szükséges tulajdontárgyakat is. Ugyanakkor az önkormányzatok nin-