Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer
Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer 419 cseriek szakmailag felkészülve ezek ellátására. A „szakma" viszont nem készült fel arra, hogy ezek mögé álljon tanácsadó — szakszolgálati intézményként. — Gyakorlati működési zavarokat okoz a finanszírozás szétaprózottsága, hogy a források - különösen a fejlesztés forrásai — sok helyről származnak, illetve a különböző projektek között nincs összhang stb. 1.8. Milyen reformokra lesz szükség? Melyek a koordináció, a döntések és a konfliktusok feloldásának mechanizmusai? Az egyeztetési mechanizmusok reformjának legfontosabb elemei a következők: — Javítani kell a tárcák és a vízgazdálkodáson belüli szakirányok közötti koordinációt. — A vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmének, valamint az ahhoz tartozó gyakorlati eszközök egy évtizedes elválasztottságának a hatásai hosszabb ideig érzékelhetők lesznek. A minisztériumi szintű összevonás után napirendre kerül a területi szervezetek korszerűsítése is. Fontos követelmény, hogy ez feladatokra orientált, a mennyiségi és minőségi követelmények összehangolt érvényesítését biztosító, a hatékonyságot növelő szervezeti átalakítás legyen. Ugyanakkor ez nem veszélyeztetheti a munka folytonosságát, különösen a vízkár-elhárítási — védekező szervezet ütőképességét. — A vízgazdálkodást érintő országos programok összehangolása (ivóvízminőség javító program, ivóvízbázis védelmi program, országos szennyvíz-elvezetési és -tisztítási program, nitrát program, a felszín alatti vizek védelmét szolgáló program). — A vízhez kapcsolódó egyéb állami — igazgatási szakmai funkciók (pl. közegészségügy, geológia, mezőgazdasági és ipari technológiák alkalmazása stb.) hosszű távon megmaradnak, sőt a VKI végrehajtása során erősödnek (Pl. a „nitrát-irányelv" végrehajtásában nyilvánvalóan a növény-egészségügyi és talajvédelmi hatóság kulcsszereplő lesz, akikkel eddig viszonylag szerény együttműködés valósult meg. Az ivóvízre és a fürdővízre vonatkozó előírások szigorodása növeli a közegészségüggyel való együttműködés igényét, a terhelések csökkentése szoros kapcsolatban van a technológia-fejlesztéssel stb.). — A területi feladatok ellátásában, valamint a projektek indításában és kivitelezésében növelni kell a társulatok szerepét. — Jól definiált feladatkörrel rendelkező fórumokra van szükség: — A vízgazdálkodás szakmai feladata vízgyűjtőre orientált. A vizek minőségét befolyásoló emberi tevékenység szervezettségi szintjei lehetnek települések, több települést átfogó társulások érdekeltségi területei vagy gazdasági régiók. A közigazgatás megye és régió (jelenleg átmeneti állapotban) szinten működik. A területi illetékesség szintjei tehát jelentősen eltérőek, és nem is illeszthetők össze. A vízgazdálkodás szakmai és közigazgatási feladatainak szervezésében elkerülhetetlen lesz a fejlesztés, ugyanakkor nem képzelhető el olyan mértékű szervezeti—intézményi integráció, ami az egy eztetések és a koordináció szükségességét számottevően csökkentené.
