Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
3. füzet - Nagy László: A Három-Szoros-Vízerőmű
382 Nag }' László A Jangce több vizet szállít, mint a Sárga-folyó, vízjárása azonban a Jicsang (Yi Chang) alatti szakaszon mégis sokkal egyenletesebb. Ennek oka első sorban a középső szakaszán a túlfolyást akadályozó biztonsági medenceként szolgáló nagy tavak — a Tungtin (Dongting Hu) és a Pojangi (Poyang Hu) - amelyek áradás idején tárolják a vizet. A tározókat hatalmas, egy kilométer széles csatornarendszer tölti fel. Vízvisszatartó medencék létesítésével az ingadozó vízszintű folyók áradáskor a lezúduló többlet vízzel mezőgazdasági vagy egyéb földeket árasztanak el ideiglenesen. A hordalék lerakódása révén és a jelentős átnedvesedés miatt az elöntött földterület termőképessége a kővetkező év(ek)ben megnő. Ezeket a vízvisszatartó medencéket tehát fel lehet használni, hogy áradáskor enyhítse a folyó alsó szakaszán a folyóparti töltésekre nehezedő nyomást. A szabályozásnak ezen formája azonban nem könnyítette meg a hajózást (Needham 1971). Az utóbbi két évtizedben a jelentős mértékű földfoglalás eredményeként a tó árvízcsúcs csökkentésre felhasználható területe jelentősen csökkent, hasonló módon csökkent a tó hasznos térfogata is. A folyamat méretére jellemző, hogy a Tungting-tó már csak a harmadik legnagyobb kínai édesvízi tó, pedig valaha a legnagyobb volt. Területe jelenleg 3000 к m--re becsülhető, a legnagyobb vízmélység alig haladja meg az öt métert, mert a tó egyre nagyobb hányadát szárítják ki és veszik művelés alá. Ennek eredménye már az 1998. évi árvíznél is, de különösen a 2002. évi árvíznél mutatkozott meg. 2002 augusztusában jelentős védekezéssel lehetett csak a gátszakadás veszélyét elhárítani. A Jangce torkolatától mintegy 900 kilométerre van a Pojangi-tó. Területe magas vízállás esetén eléri az 5000 km 2-t, alacsony vízállás esetén a fele. Jelenleg Kína legnagyobb édesvízi tava. A Jangce több mint tiz méteres vízszint emelkedéséből jut víz a Pojangi feltöltésére is. A tó déli részének szélessége ilyenkor eléri a 100 kilométert. 2. A Három-szoros földrajzi helye Szecsuan és Hupej tartományok között ÉK-DNY-i irányban - a két tartomány határán - emelkedik a Boszorkány (Wu )-heg\>ség. A Jangce folyásiránya előbb követi, majd átvágja a hegyvonulatot, aztán kelet felé veszi az irányt, létrehozva ezzel a folyam torkolatától mintegy 1600 km-re a Három-szorost, melyet nyugatról keleti irányba a Qutang, a Wu és a Xiling szorosok alkotnak, teljes hosszuk a köztük elhelyezkedő kisebb szorosokkal együtt 204 km. A Három-szorosról az első fennmaradt irodalmi mű 725-ből származik, a fiatal Li Taj-po versben írta le útját a szorosokon. A Qutang-szoros nyugaton Baidi városánál kezdődik, keleten pedig Vusannál, a Jangcéba torkolló 300 km hosszú Darting folyóig tart. Alig 8 km-es hosszával a Qutang-szoros a Három-szoros legrövidebb, ám egyben legizgalmasabb szakasza. A szorosba érkezve az északi és déli parton egymással szemben magas hegyormok sorakoznak, északon a Vörös Karom, délen pedig a Fehér Só-hegy ormai merednek. (Az öt jüan-os papírpénzen a Vörös Karom és a Fehér Só ormai, a Qutang-szoros nyugati bejárata van.) A hegy formája olyan, mintha késsel vágták volna ketté, leginkább egy óriási kapura hasonlít. A hatalmas kapunál a víz szélessége a 100 métert sem éri el és az összeszűkült, örvénylő, hömpölygő folyam roppant erővel halad tova. A folyó mellett a hegyek magassága eléri a 900-1100 méteres magasságot. A folyón itt már nyoma
