Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Illés Lajos: A felső-tiszai árvíz előrejelzés fejlesztés koncepciója

A felső-tiszai án'iz előrejelzés f ejlesztési koncepciója 35 Romániában a rövid távú előrejelzések a jelenségek dinamikáján alapulnak, a statisztikai értékeket csak minőségi becslésre használják. A napi vízhozam előrejelzések kiadásánál föleg tendenciamódszert, vízrajzi állomások vízhozamai közötti korrelációs kapcsolatok módszerét, függvény áthelyezési módszert, többváltozós regressziós módszert használnak. Amennyiben egy folyószakaszon több vízrajzi észlelési adattal rendelkező mellékfolyó ömlik be, a vízhozamok közötti korrelációs kapcsolatok módszerét alkalmazzák. Az alkalmazott előrejelzési módszerek az előrejelzési szelvényhez (vízrajzi állomás, víztározó szelvénye), tartozó vízgyűjtőterület kiterjedésének függvényében is különbözőek, így: - 300-500 km

2-nél kisebb vízgyűjtők esetében csapadéklefolyás és víztérfogat módszer; - 300-500 km

2 és 1000-1500 km

2 közötti vízgyűjtőknél, riasztó vízgyűjtők módszere (§erban 1984) és víztérfogat módszer; - 1000-1500 km

2 és 3000-5000 km

2 közötti vízgyűjtőknél lefolyás kialakulási módszerek (összegyülekezés, összetevődés és levonulás); - 3000-5000 km

2-nél nagyobb vízgyűjtőknél — lefolyás összesítő és levonulási modellek - vízhozamok közötti korrelációs kapcsolatok módszere. Ukrajnában elsősorban a két- és többváltozós grafikus előrejelzési módszerek képezik a vízállás előrejelzések alapját. A Fe/ső-Tisza térségére készültek különböző csapadék - lefolyás modellek, de a gyakorlati alkalmazás szintjére nem jutottak el, elsősorban az alapadatok hiánya miatt. A 2000-ben indult német-ukrán Tacis és dánukrán-szlovák projektek keretében tervezik lefolyás modellek adaptálását. Ezek a kezdeményezések is csak akkor vezethetnek el az operatív alkalmazásig, ha az előző fejezetekben javasolt észlelöhálózati és radarmeteorológiai fejlesztések megvalósulnak. 8.5. A hidrológiai előrejelző programok továbbfejlesztése A fejlesztési koncepció kidolgozásával párhuzamosan 2001-ben módszertani fejlesztések keretében két csapadék-lefolyás előrejelző modellt is kipróbáltak és továbbfejlesztették az EJEL regressziós modellt. A kipróbált csapadék-lefolyás modellek használhatónak bizonyultak vízállás-vízhozam előrejelzések készítésére. Az előrejelzések megbízhatósága - az előzetes várakozásoknak megfelelően - azonban még nem elégíthették ki a pontossági elvárásokat. A felső-tiszai szelvényekre és 1998. október-novemberi árhullámokra vonatkozó eredmények azt mutatták, hogy: VITUKI modell A tiszabecsi és tivadari árhullám tetőzésekre készült előrejelzések 0,03-0,52 m-re tértek el a ténylegesen bekövetkezett vízállás értékektől. Különösen jó eredményt adott Tiszabecsre az Aladin modell. A legnagyobb eltérés a két hónapra folyamatosan készült előrejelzési értékek esetében 2,80 m volt. Az abszolút eltérések átlaga 0,20-,30 m, a szórás 0,30-0,45 m volt. MTA modell Tivadar esetében a tetőzésekre készült előrejelzések 0,28-4,38 m-re tértek el a valójá-