Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Illés Lajos: A felső-tiszai árvíz előrejelzés fejlesztés koncepciója

36 Illés Lajos ban bekövetkezett értékektől. A legnagyobb eltérés elérte a 4,83 m-t, az abszolút eltérések átlaga 0,81 m és 1,39 m, a szórás 0,03 m és -0,92 m között változott. A Túron kijelölt szelvényekre: V1TUKI modell A túrterebesi és garbolci árhullám tetőzéseknél a tényleges és előrejelzett tetőző vízállások közötti eltérés 0,42 m és 1,97 m között változott. Ebben az esetben is az Aladin csapadékmező adatok alkalmazása viszonylag jó eredményt mutatott. A legnagyobb eltérés (az összes előrejelzett értéket figyelembe véve) elérte az 1,97 m-t, az abszolút eltérések átlaga 0,16 m és 0,28 m közötti, a szórás -0,02 m és 0,99 cm közötti volt. MTA modell A tényleges és előrejelzett tetőző vízállások közötti eltérés 0,19 m és 1,54 cm között változott. A tényleges és előrejelzett tetőző vízállások közötti eltérés 0,42 m és 1,97 m között. A legnagyobb eltérés elérte a 2,80 m-t, az abszolút eltérések átlaga 0,35-0,98 m, a szórás 0,01—1,63 m volt. A helyenként jelentősebb eltérések okai: — 1998-ban a külföldi vízgyűjtőrészen nem voltak távmérő állomások, — Kevés állomásra állt rendelkezésre mért csapadék adat, — A meglévő mérő állomások területi eloszlása nem megfelelő (kevés csapadékmérő van a magasabb hegyekben), — A mért csapadék legfeljebb csak 12 óránkénti (Túr), de inkább 24 óránkénti (Felső-Tisza) gyakorisággal álltak rendelkezésre, — A már elavultnak tekinthető napkori csapadékradar által szolgáltatott csapadékmezö adatok sokszor gyenge minőségűek voltak, amit műszaki, de sokszor nem megfelelő üzemeltetési (hullámhossz megválasztása) okok váltották ki, — A területi átlag csapadék előrejelzések a kritikus nagycsapadékok időszakában alulbecslést tartalmaztak és nem tükrözték megfelelően az intenzív csapadékgócok területi eloszlását, — Az Aladin előrejelzési modell rácspontokra megadott csapadékmező és léghőmérsékleti adatai 1998-ban még nem álltak rendelkezésre a Felső-Tisza keleti vízgyűjtőrészeire (csak később készült el az Aladin Hu modell), — A Túron a lefolyó vízmennyiséget nagyon jelentősen befolyásolja a Kányaházi-víztározó üzemeltetése, és az erre vonatkozó román féltől kapott adatok gyenge minőségűek voltak. így a csapadék-lefolyási modellt gyakorlatilag csak a tározó alatti Túrc és Talna vízgyüjtőrészekre lehetett alkalmazni, — A tiszabecsi vízhozamok (Q-H görbe) nem elégséges ismerete rontott az előrejelzett vízállás értékek pontosságán. Az EJEL regressziós modell továbbfejlesztése során mind az adatbázist, mind a számítógépi programokat teljesen átalakították. Felülvizsgálták az előrejelzésekbe bevont állomásokat és az adatok típusát. Új változókombinációkat állítottak össze, lehetővé tették a mederteltségek és az állomásonkénti csapadékösszegek független változókként való használatát. Lehetővé tették továbbá a nemlineáris közelítést, tartományonkénti lineáris összefüggésekkel. Lényeges elvárás volt az új programmal szemben, hogy az könnyen kezelhető, rugalmas, valóban felhasználóbarát legyen. Az új adatbázisba való beépítés előtt valamennyi felhasznált adatsort nagyon szigorú ellenőrzésnek vetették alá, mely során számos korábbi adathibára derült fény.