Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Illés Lajos: A felső-tiszai árvíz előrejelzés fejlesztés koncepciója

34 Illés Lajos 8.3. Hidrológiai riasztás Hidrológiai riasztás készítésére akkor kerül sor, ha az árhullám kialakulásának a valószínűsége jelentősen megnövekszik (nagy mederteltség, átnedvesedett vízgyűjtő, vagy helyi frontális csapadékra utaló meteorológiai előrejelzés készül, az elörejelzett nagycsapadék kialakulása elkezdődött, a radaron jelentős intenzitású csapadék észlelhető, stb.). A riasztás tehát még nem számszerű előrejelzés, de már utal az árvízveszély jellegére és mértékére. Ez alapján konkrét védelmi intézkedések tehetők, üzemirányítási szcenáriók állíthatók fel, különösen a tárózás és szükségtárózás tekintetében. Ez utóbbihoz egyszerű csapadék - lefolyásmodellek is felhasználhatók. A hidrológiai figyelmeztetéssel és riasztás kapcsán olyan módszertani fejlesztés szükséges, ami segíti a vízgyűjtő általános állapotának objektív értékelését, és egy a veszélyre utaló skála segítségével (bekövetkezési valószínűséggel) minősíti a figyelmeztetésben, riasztásban leírt várható esemény súlyosságát. Ilyen módszertani fejlesztések Magyarországon még nem történtek. A felső-tiszai vízgyűjtőjére ezt minta jelleggel ki lehet dolgozni. 8.4. Hidrológiai előrej~elzés Magyarországon (a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon) az árvíz-elörejelzések módszertani alapját a VITUKI-ban 1957-ben, Szesztay Károly irányításával kidolgozott, majd 1972-ben átdolgozott háromváltozós grafikus összefüggések jelentették. Az 1970-es évek elején kisebb fejlesztések folytak a Túr és a Kraszna árhullámainak előrejelzésére. Ezek felújítása és/vagy más módszerekkel való felváltása a 70-es évek végére vált időszerűvé, egyrészt az észlelési adatsorok hosszának növekedése, másrészt a vízgyűjtőterület változásai miatt. Ugyanakkor az elektronikus számítógépek elterjedése lehetővé tette, hogy a grafikus segédletek által elörejelzett szelvényeknél több szelvényre készüljön bonyolultabb előrejelzés. Az Igazgatóság 1979-81 évek között dolgozta ki a későbbiekben „EJEL" névre elkeresztelt numerikus regresszió-számításon alapuló előrejelző modellt. A modell a tetőző árvízi vízállásokat és ezek bekövetkezésének időpontját jelzi előre. A számítógépi programot legutóbb 1988-ban korszerűsítették. Adatbázisa folyamatosan egészült ki. Jelenleg több mint 100 árhullámot tartalmaz. Az előrejelző modell több mint egy évtizedes alkalmazásának tapasztalatai: — A legmegbízhatóbb eredményekre akkor számíthatunk, ha a független változók száma eléri az 5-6 darabot és ezek a főbb mellékágakon találhatók; — A modell által számított elörejelzett értékeket a helyi tapasztalatok valamint az általános hidrológiai helyzet függvényében esetenként célszerű kismértékben korrigálni. Ez a korreláció - amely lehet pozitív és negatív egyaránt — nem kell, hogy meghaladja a 0,30-0,40 m-t; — Különösen megbízható a modell egyedi nagy árhullámok esetén, csökken a megbízhatóság több árhullám egymásra futásakor.