Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Adatok a magyarországi holtágakról

Vízügyi Közlemények, LXXXIV évfolyam 2002. évi 2. füzet ADATOK A MAGYARORSZÁGI HOLTÁGAKRÓL DR. PÁLFAI IMRE Hazánk folyóhálózata a természetes mederváltozások következtében, de még inkább a folyószabályozások révén, az idők során lényegesen megváltozott. A túlfejlett folyókanyarok vagy maguktól lefűzödtek, vagy azokat mesterséges beavatkozással, a kanyar átvágásával leválasztották. Az élö folyótól igy elszakadt mederrészt általában holtágnak nevezik, de szokásos a holtmeder, a morotva és egyéb kifejezések használata is. A folyó holt ágát helyenként egyszerűen tónak hívják, jogosan, hiszen lényegében állóvízről van szó, ugyanis a levált vagy leválasztott mederszakasz nem vesz részt a folyó vízszállításában, ellentétben a mellékágakkal, melyek bizonyos vízszint fölött bekapcsolódnak a vízszállításba. Ha a mellékág nyitott végei erőteljesen feltöltődnek, vagy elzáiják azokat, a mellékág is holtággá alakul át. A holtágak egy része az idők során a természetes feltöltődési folyamat következtében szinte nyomtalanul eltűnt, jelentős részük azonban ma is megvan, s egészen sajátos, európai viszonylatban is figyelmet érdemlő, kimagasló természeti-táji értéket képvisel, illetve sokféle hasznosítási lehetőséget kínál. A holtágakat kezdetben főleg gazdasági (halászati, víztározási, stb.) célra vették igénybe, majd egyre inkább előtérbe került a jóléti (üdülési, sportolási, stb.) célú hasznosítás, legújabban pedig a természeti-táji értékek megőrzésének igénye. Mindeközben folytatódott, helyenként különféle emberi tevékenységek hatására felgyorsult a holtágak elöregedése. Az 1980-as évektől kezdve a holtágakkal kapcsolatban egyre több gond és kérdés várt tisztázásra. Mindenekelőtt egy átfogó, de mégis elég részletes helyzetfeltárásra volt szükség. Ez a munka — a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium irányításával - az 1990-es évek elején kezdődött el, s rövidebb-hosszabb megszakításokkal — a holtág-rehabilitáció irányelveinek kidolgozásával együtt—az évtized végéig folytatódott (MKK 1999). A feltáró munka eredményeit az eddigi legteljesebb formában a nemrégiben megjelent „Magyarország holtágai" című könyv (Pálfai 2001) mutatja be. Fő célunk az ebben foglalt legfontosabb adatok összefoglalása, táblázatos formában való közzététele, a magyarországi holtágak szélesebb körű megismertetése. Mielőtt erre rátérnénk, egy elég bő, de közel sem teljes áttekintést adunk a holtágakkal foglalkozó, illetve a holtágakról adatokat tartalmazó hazai szakirodalomról, ezzel is elősegítendő a további kutatási és gyakorlati feladatok megoldását. 1. Szakirodalmi áttekintés A holtágakra vonatkozó vázlatos szakirodalmi áttekintésünk elsősorban a vízügyi-műszaki folyóiratokban és szaklapokban, valamint a hidrológiai vándorgyűlések A kézirat érkezett: 2002. VII. 15. Dr. Pálfai Imre. oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) szaktanácsadója. Szeged.