Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

2. füzet - Csányi B.-Juhász P.-Tyahun Sz.: A ráckevekei-soroksári Duna makroszkopikus vízi gerincteleinek vizsgálata

A Ráckevei-Soroksári-Duna makroszkopikus vizi gerincteleneinek vizsgálata 175 A kvantitatív mintavétel 1998 július folyamán az öt RSD keresztszelvényben 3 ponton, a jobb part mentén, a sodorvonalban, valamint a bal part mentén történt. Ekkor egy 0,25 m

2 felületű négyzet alakú vaskeret random kihelyezésére került sor. A kvadrátból könnyűbúvár felszereléssel történő merüléskor az üledékréteg mintegy 10 cm vastagságú rétegét eltávolítottuk, s ezt az üledékmintát hálón keresztül szitáltuk, majd a fennmaradt makrozoobenton taxonokat meghatároztuk, rögzítve azok egyedszámadatait is. A nemzetközi Dí«ja-expedíció (2001) során a makrozoobenton mintákat kvalitatív, egyelőhálós módszerrel, valamint motorcsónakból végzett kotrással, fenékkotró alkalmazásával vettük. A bentonvizsgálatok során minden mintát megőriztünk. A minták feldolgozása a laboratóriumban történt. A helyszínen 70%-os etanolban tartósított mintát megfelelő méretű és térfogatú tárolóedénybe helyeztük. A mintát válogatás céljára világos színű, 0,2x0,3 m-es műanyag fototálcára tettük, miután a laborban utólag folyó csapvízzel jól átöblítettük, kimosva belőle a finom szemcséjű lebegőanyagot. A tartósított élőlények üledék illetve detritusz közül történő kiválogatásához fej-lupét, alkalmanként pedig sztereómikroszkópot használtunk, mivel számos olyan élőlény-csoport van, amelyek egyedei méretüknél fogva szabad szemmel nehezen vehetők észre. A kiválogatott állatokat jól záró ékperemes üvegben tároltuk, ugyancsak 70%-os etanol oldatban. A puhatestűek esetében a Fechter és Falkner (1990), a pióca-féléknél pedig a Nesemann (1990) által követett nevezéktant követtük. A vízi csigák és kagylók Csoportját Richnovszky és Pintér (1979) kulcsai segítségével szinte minden esetben faj szintig meghatároztuk. A piócákat általában szintén faj-szinten különítettük el NESEMANN ( 1997) új, német nyelvú határozója alapján. A magasabb rendű rákok azonosításához nincs magyar irodalom, a román Amphipoda-határozó {Curaus

и és mtsai 1955) és a német DIN-taxonokra vonatkozó kézikönyv (Schmedtje és Kohmann 1992) ide vonatkozó leírásait vettük alapul. A vízi rovarok csoportján belül számos határozási kérdés merül fel a taxonok faj szintig történő azonosításakor. A „Magyarország állatvilága" sorozat álkérészek (Steinmann 1968), kérészek (Újhelyi 1959), tegzesek (

Steinmann 1970) poloskák (Soós 1963 ) köteteit próbáltuk felhasználni, nem mindig sikeresen. A magyarországi faunára vonatkozóan csak erősen korlátozott érvényességgel lehet alapul venni Elliott és Mann (1979), Elliott és munkatársai (1988), Macan (1976) és Friday (1988) rendszertani munkáit. Az előkerült szitakötölárvákat azonban Askew (1988), valamint Franke (1979) müvei alapján fajig határoztuk. 2. Eredmények 2.1. Faunisztikai eredmények az RSD mentén (1995—96) A Német Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium 1995-96 folyamán egy olyan közös kutatási tevékenységet finanszírozott, amelynek során a V1TUKI Hidrobiológiái osztálya a Duna Budapest—Mohács közötti szakaszának hidrobiológiái álla-