Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

2. füzet - Csányi B.-Juhász P.-Tyahun Sz.: A ráckevekei-soroksári Duna makroszkopikus vízi gerincteleinek vizsgálata

176 Csànyi В.-Juhász P.—Tyahun Sz. pot-felmérését végezte el. A mintavételi hálózat kiterjedt az RSD Kvassay-zsilip-Ráckeve közötti szakaszára, amelynek mentén összesen öt vizsgálati szelvényben két mintavételre került sor. A felmérés során azt tapasztalhattuk, hogy a kimutatott taxonok száma 1996 augusztusában jóval meghaladta az előző év novemberében talált gerinctelen együttes taxonszámát, aminek egyértelműen szezonális okai vannak (52, illetve 31 taxon). A Duna és az RSD bentonikus faunája között elsősorban az a különbség, hogy a zsilipekkel lezárt mellékágban általában csupán néhány, lokálisan előforduló, elsősorban a beeresztő zsilip környezetében kimutatott áramláskedvelő szervezet van jelen. Ezzel szemben a Duna összes mintavételi szelvénye bővelkedik a rheofil, áramláskedvelő taxonokban. Az RSD az év jelentős részében lassan mozgó vizűnek, illetve állóvizü víztestnek tekinthető, mivel közvetlen vízutánpótlás csak gravitációs úton a Kvassay-zsilipen keresztül megfelelő Duna-vízállás és -vízhozam esetén valósítható meg. Ez az oka annak, hogy az RSD mentén előforduló makroszkopikus gerinctelen taxonok jórészt pangó-, illetve állóvízi fajok, amelyek tápanyaggal bőven ellátott vizekben közönséges elöfordulásűak (//. táblázat). A puhatestűek csoportja igen fajgazdag, összesen 22 vízicsiga és kagyló került elö a vizsgálatok során, közülük a kagylófajok száma 7-nek bizonyult. Ráckeve térségében a meder középső területein hatalmas tömegben találhatók elpusztult kagylók héjai, amelyek néhol tekintélyes vastagságban borítják a vízfeneket. Ez a nagy tömegű szilárd alzat speciális élőhelyet nyújt számos gerinctelen állat számára (pl. piócafajok). A kagylókkal kapcsolatban szintén megemlíthető, hogy a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) telepeinek tömegessége jelentősen növekszik az RSD folyásiránya mentén. Nemcsak az Unionidae-fajokat, hanem minden egyéb szilárd alzatot is beborítanak, s a legnagyobb méretű egyedek elérhetik a 35 mm testhosszúságot is. A kimutatott 11 pióca/aj közül néhány nem került elö az RSD-vel egyidejűen vizsgált szomszédos Dwwa-szakaszról (Erpobdella nigricollis, Haemopis sanguisuga, Hemiclepsis marginata, Theromyzon tessulatum). A magasabb rendű rákok között szintén szerepelt két, csak az RSD-ben kimutatott taxon (Argulus foliaceus, Niphatgus hrabei), az első a pontyfélék élősködője, míg a második jellegzetesen álló vízi, mocsári előfordulású szervezet. A rovarok között egyetlen kivételtől eltekintve (Potamanthus luteus) csupán pangó, illetve lassú áramlású vízterekre jellemző fajok szerepelnek az RSD taxonlistáján. A kivételként említett kérészlárva a Kvassay-zsilip környezetében került elö, amely dunai eredetét valószínűsíti. A leggyakoribb rovarfélék tápanyaggal bőven ellátott, eutróf állóvizeinkben közönségesek, így a vízipoloskák (Ilyocoris cimicoides, Nepa cinerea) a szitakötölárvák (Ishnura elegáns, Orthetrum cancellatum, Platycnemis pennipes) valamint a vízi bogarak és lárváik (Acilius sulcatus, Noterus clavicornis) közül kerülnek ki. Általánosan megállapítható, hogy a makrozoobenton taxonok száma az RSD mentén folyásirányban növekszik. A vízi makroszkopikus gerinctelen élőlény-együttes kvalitatív társulás-struktúra adatai alapján az RSD vizsgált szelvényei biológiai szempontból minősíthetők (Csányi 1998). A minősítést a BM WP/ASPT alapján kialakított, módosított magyar makrozoo-