Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXIV. évfolyam 2002. évi 1. füzet HOZZÁSZÓLÁS Fleischer Tamás: Magyarország a Kárpát-medence közepén - a fenntarthatóság egyes térségi összefüggései című cikkéhez DR. DOMOKOS MIKLÓS Cikkében a Szerző megállapítja, hogy a XIX. század dereka óta Magyarországon folyó vízrendezések vezérlő elve a víz levonulásának minden áron való meggyorsítása. Ez a szemlélet a Szerző szerint nem csupán a felszíni vízkészletekkel való hatékony gazdálkodás szempontjából kedvezőtlen, hanem károsan kisugárzik más gazdasági ágazatok, köztük az idegenforgalom és a közlekedési hálózat fejlesztési koncepciójára is. A Szerző különös figyelmet szentel a hazai vízügyi szakirodalomban gyakran olvasható megállapításnak, amely szerint a Magyarország területéről sokéves átlagban külföldre távozó évi vízmennyiség 95%-a külföldről származik. Megítélése szerint ezen - önmagában helytálló — tény sulykolásszerű emlegetésének célja: az ország vízkészlet-gazdálkodási kiszolgáltatottságának s ezzel a hazai vízügyek fontosságának a hangsúlyozása. Érdekes és szellemes gondolatkísérlettel bizonyítja, hogy az ország hipotetikus—a jelenleginél kedvezőbb —vízkészlet-gazdálkodási helyzetéhez a 95%-osnál nagyobb viszonyszám tartozna, tehát annak sugallása, hogy e viszonyszám — akár 100% fölé történő - növekedése a vízkészlet-gazdálkodási adottságok romlását jelezné, hamis és félrevezető. A Szerző végül rámutat arra, hogy véleménye szerint a felszíni vízkészletekkel való gazdálkodás tárgya nem csupán az ország területén áthaladó és ott keletkező vízhozamok összessége, hanem az arra hulló csapadékvíz tömege is, amelyről a vízügyi irodalom szerzői mintha megfeledkeznének. Dr. Fleischer Tamás rendkívül világos és szellemes okfejtésü cikkével kapcsolatos hozzászólásomat azzal a - ma már szinte közhelyszerű — felsorolással kezdem, amellyel az ország vízgazdálkodásával foglalkozó elemzések, kiadványok Magyarországnak — a Kárpát-medence közepén való elhelyezkedése által erősen determinált — vízgazdálkodási adottságait jellemzik. E gyakran emlegetett jellemzők közé tartozik kétségtelenül a sokévi átlagos felszíni tranzit-vízkészletek említett 95%-os aránya, de hasonlóképpen — a kisvízi tranzit-vízkészletek 99%-os aránya, — a medencét övező hegységekből lezúduló árvizek általi veszélyeztetettség, — továbbá: a medence-jellegből fakadó kedvező adottságként: az ország rendkívül gazdag felszín alatti vízkészlete is. Tudjuk, hogy a vízgazdálkodási/vízépítési tevékenységeknek két sarkalatos, súlyponti területe van: a vízkár-elhárítás és a vízhasznosítás. A vízkár-elhárítás, vagyis az ár- és belvízvédelem történelmileg általában megelőzi a vízhasznosítást. Különösen A kézirat érkezett: 2002. VII. 3. Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt., Budapest) ny. tudományos főmunkatársa