Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai 111 ról, hogy a szennyezés legdöntőbb forrása az, hogy a Duna folyó egy egész kontinens szennyezett vizeit viszi a tengerbe immár évszázad óta. Kifogásolják azt is, hogy a tározók változó vízjárása fenyegeti a rákok, a szitakötők, a kagylók és a kétéltűek életét. Köztudott, hogy a természetes vízfolyások vízjárása is állandóan változik. Viszont állítható, hogy a kisebb gátak (folyami vízlépcsők) közvetett módon hasznosak lehetnek a növényzet számára, és kedvezőbb hatást jelentenek a kisebb duzzasztók is (WCO 2000). Természetes, hogy a vízlépcsők környezeti hatásai nagy mértékben függenek azok üzemrendjétől, ezért azt megfelelő üzemeltetési utasítással szigorúan kell szabályozni. 4. Összefoglalás A tanulmány fontosabb következtetései: - Az emberiség lételemei és fejlődése bázisainak (víz, levegő, energia) biztosítása veszélyben vannak, melynek elsődleges oka a környezetet szennyező fasz szilis bázisú energiatermelés, mellyel a fenntartható fejlődés hosszútávon nem biztosítható. A másik ok, hogy a víz és vízerő-hasznosítás fejlesztésében a rövidtávú és nem a prognosztikus szemléletű gondolkodás érvényesülhet világszerte is. - A jószándékú környezetvédelmi törekvések mellett mára világszinten is megjelentek a szakszerűtlenséget képviselő, álzöldszemlélet képviselői, akik ellenzik a folyók lefolyás-szabályozását és a vízerő-hasznosítást. Téves szemléletük „igazolására" gyakran felhasználják a tudománytól és szakértelemtől is független szakértőket. A környezet ill. a természet védelmének leghatékonyabb eszköze csakis a megújuló energiák és benne a vízenergiák gyorsabb ütemű térhódítása lehet. - A téves szemlélet képviselői közömbösek a víz és energiaellátás terén — világméretekben — mára kialakult tűrhetetlen aránytalanságok iránt, melyek sorsfontosságúak a nyomor, a szegénység és az elmaradottság felszámolásában. - A világ nyomora felszámolásának kulcskérdése az ésszerűbb víz és energiagazdálkodás, aminek nélkülözhetetlen eszköze a víztározás és ennek többcélú hasznosítása, aminek nincs „alternatívája ". A vízzel való takarékosság is rendkívül fontos, de nem elégséges.. A víztározók építése ezért megkerülhetetlen, azokból egyre többre van szükség. A víztározók többcélú hasznosítást tesznek lehetővé. Ésszerűtlen volna lemondani a vízerő-hasznosításról, ami jelenleg 20%-át adja a világ energiatermelésének. - Az édesvízkészlet fogy, az igények pedig nőnek, melynek megoldása - a takarékosság mellett - a víztározás. A lételemek (víz, olaj, földgáz, ásványok, stb.) csak akkor töltik be szerepüket, ha hasznosíthatóvá tesszük azokat. Ezért a vizet meg kell „fogni" azaz tározni kell. Ez a víztömeg az egész vízgyűjtőről származik, viszont tározókat csak az arra alkalmas helyeken lehet építeni. Ez nem jelentheti azt, hogy víztározó csak az ott élők engedélyével építhetők, mert a vízkészletek sokoldalú hasznosítása egy egész ország érdeke, mely mindig el-