Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai 109 az alsó-tiszai hullámtéren (100 km

2) sikerült megőrizni az eredeti vízi életet és feltételeit. A Közép-Tisza újjáélesztésében kiemelt szerepe lett Tisza-tónak, az alsó-tiszai hullámtérnek és a térség több száz km hosszúságú csatornarendszerének is. A téves vízlépcső ellenesség másik példája a Tisza-Körösök vízkormányzási rendszere. A civilizációval világszerte növekszik a víz iránti igény, csökken a felszíni lefolyás ami miatt felgyorsult a vizek helyi tározása és többcélú felhasználása. A Körösök völgyében ez már fél évszázada szomorú valóság! A Tiszántúl jelentős része aszállyal küzd, immár egy évszázad óta. Ezért épült a Körösökön öt, továbbá Tiszán két vízlépcső, kiegészítve a nagyteljesítményű vízátvezető rendszerrel (Keleti- és Nagykunsági- főcsatornák). Amit egyesek „a gátépítők kudarcának' neveznek, anélkül ez a térség elpusztulna. E csatornák évente 1-2 milliárd m

3 vizet vezetnek át a Tiszából a Körösökbe. így fél évszázada nyaranta, a Körösökben a Tisza folyó vize áramlik. E nélkül, nyaranta a Körösök bokáig sem érő kis patakokká zsugorodnának. Sajnálatos, hogy ezen tényeket csak a vízügyi szakemberek és a helybeliek ismerik. A téves nézetekkel ellentétben be fog következni, hogy egyre több vízfolyást kell duzzasztani, csak a vízellátás és a vízminőség javítása céljából. Ha Vásárhelyi nem vágja át a Tisza 100 kanyaiját, vagy ha nem volna Tiszalök, Kisköre és vízkormányzás, akkor most az egész Tisza-völgy olyan károsodást szenvedett volna, amelynek helyreállítása évtizedeket igényelne! Lehet-e mindezt tagadni? Tudomásul kellene venni, hogy a vízigények kielégítése a legalapvetőbb életfeltétel; hogy a természetes módon igénybe vehető vízkészletek elfogytak, hogy a vízigények kielégítése csak víztározással lehetséges; hogy ha a Tisza és a Körösök völgyében nem volnának duzzasztóink és tározók, akkor az valóban környezeti katasztrófát eredményezne. Lehetetlen az egész Körös-völgy nyári vízigényét kielégíteni a határon befolyó 1—2 m

3s1 vízhozammal? Jelenleg 20-szor ennyit (40 m

3s~'-ot!) biztosítanak a tiszai vízátvezetések, melyek eddig kb. 70 milliárd m

3 vizet adtak a térségnek! Ezt a vízmennyiséget lehetetlen volna biztosítani a „természetet pusztító" vízügyi létesítmények nélkül! A Tisza folyó 1999. és 2001. évi katasztrofális árvizei után az ukrán fél tervbe vette, hogy a jövőbeli károk mérséklése céljából a Tiszán és mellékfolyóin gátakat és víztározókat építenek. Ezzel magyar szakemberek is egyetértenek, a Széchenyi-terv ( Váradi 2002) is ezzel a megoldással számol. A tárgyalások megkezdődtek. Hazánkban is létezik az értelmetlen vízlépcső ellenesség — természetesen nem szakmai körökben - melynek egyik forrása a WCD (2000) teljesen téves és egyoldalú értelmezésen alapszik, pedig még ez a gátakkal nem szimpatizáló szervezet is áramtermelésre a kis vízerőműveket ajánlja. Ez hazánk szempontjából azért is fontos, mert vízfolyásainkon számos olyan kisvízerömü építésére van lehetőségünk, ahol a duzzasztás már adott, és csak az erőmüblokkot kellene hozzáépíteni, vagy a már meglévő, régi vízlépcsőt áttervezni, modernizálni. Hazánkban számos olyan üzemelő, vagy felhagyott vízi létesítmény (duzzasztók, víztározók, malomcsatornák stb.ï van, melyeknek felhasználásával csökkenteni lehetne az ezeken létesítendő kis-törpe vízerőmüvek létesítési költségét. Csak a Hernádon, a Rábán és a Sajón mintegy 20-25 törpe vízerőmüvet lehetne építeni. A Rábán a nicki duzzasztóműbe telepítendő vízerőmű blokk tervét és építési en-