Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

108 Kozák Miklós sában. 2000. február elején a Tiszát a Szamoson keresztül olyan katasztrofális, 32 g/m

3 csúcsértékü cianid-ion koncentrációjú mérgezés érte, ami kb. 300-szorosa a megengedettnek. Ez a koncentráció a Tisza és mellékfolyóinak növekvő víztömegében csökkent, de a Közép-Tiszán még így is 2,5-5 g/m

3 között volt a levonuló cianid-ion koncentráció. A tiszai katasztrofális cianid-ion vízmérgezésnél a tények egy részének szándékos, vagy akaratlan elhallgatásáról vagy elferdítéséröl van szó. Bebizonyosodott, hogy az ellenzett tiszalöki és a kiskörei duzzasztóművek és egyéb vízkormányzási létesítményeik, a helyi vízügyi vezetők közreműködésével rendkívül fontos szerepet játszottak a károk mérséklésében. A duzzasztómüvek, zsilipek és a mesterséges nagycsatornák (Keleti-, Nyugati-, Nagykunsági-, Jászsági főcsatornák és ezek mellékcsatornái) olyan vízkormányzási létesítmények, melyekkel — az adottságoktól és kívánalmaktól függően — a víztömegek áramlását kormányozni lehet. A tiszalöki duzzasztási szintet még a szennyezés odaérkezése előtt megemelték, a még nem szennyezett vízzel feltöltötték a Keleti-főcsatornát és a duzzasztott térben nagyobb, szennyezetlen víztömeget tároltak. Ezzel a Keleti-főcsatorna és annak mellékcsatornáinak vizét a zsilipek lezárásával megvédték a mérgezésektől. A tiszalöki duzzasztómű terében tárolt hatalmas víztömegben a beáramló cianid szennyezés felhígult, mérgező hatása számottevően csökkent. A kiskörei tározónak a vízkormányzásban és a vízminőség védelemben betöltött szerepe még a tiszalökinél is sokkal számottevőbb. Kiskörén magas duzzasztás van, ahol az 1-6 km széles hullámtéren is van duzzasztott víz a kb. 35 km hosszúságú Tisza-tóban. Amíg a tiszalöki csak kb. 10 millió, addig a kiskörei tározó kb. 260 millió m

3 vizet tud tározni a kb. 130 km

2 vízfelületével. A vízügyi igazgatóságok rendkívül szakszerűen látták el feladatukat. Az egyik legfontosabb szabályozási müvelet az volt, hogy a szennyezés megérkezésekor a tározó vízszintjét úgy szabályozták, hogy az állandóan (5 mm/óra) süllyedjen. Ezzel áramlástanilag biztosították, hogy a mérgezési csúcs ideje alatt a kb. 100 km

2-nyi vízfelületű hullámtér vizét megóvják a mérgező anyagoktól. Az állandó és egyenletes vízszintsüllyesztés biztosította, hogy a mérgezés csak a főmederben vonuljon le és a hullámtér vize, flórája és faunája megmaradjon eredeti állapotában. Ez a hidraulikai rövidzárlat elvének kihasználását jelentette. Az alsó Tisza kb. 100 km

2-es hullámteréből 62 km

2 védett, ezen belül pedig 10 km

2 szigorúan védett. A tiszai szennyezési hullámmal egy időben a Körösökön is I. fokú árhullám vonult le. Mivel itt a vízkormányzás már „lehetetlen", félő volt, hogy a hullámtérre kiáramló ciános víz az ökológiai szempontból értékes holtmedrekben és mélyedésekben megreked és emberöltőn át fejti ki pusztító hatásait. A szegedi vízügyesek sokoldalú előintézkedésekkel (számítások, fok elzárások, előtározások) és több száz fős munkaerő-bevetéssel hibátlanul látták el feladataikat. Nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a duzzasztóművek, azaz lefolyás-szabályozás nélkül a vízmérgezés az egész Szamos alatti Tisza-szakasz flóráját és faunáját elpusztította volna. Ebben az időben két kisebb árhullám is levonult a Tiszán, még a mellékfolyók torkolati szakasza is veszélyben volt. Az ökológiailag értékes helyek pedig szinte beláthatatlan időre elpusztultak volna. A vízkormányzás lehetőségének köszönhetően a Tisza-tó kb. 100 km

2-nyi területén (ami kb. 15-szerese a fömeder területének) továbbá