Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai 107 3.2. A hazai víz- és vízenergia-gazdálkodás a nyilatkozatok és a tények tükrében Fenntartható (-nak vélt) fejlődésnek a távlatokban gondolkodó szemléletnek víz és energiagazdálkodás rendkívül fontos eleme. E téren a szakmai világszervezetek (ICOLD, ICID, IHAés IEA) és az egyes, környezetvédő társadalmi szervezetek (ICD, WCD és IRN) között éles ellentétek vannak. Hazai vonatkozásban e téren még bonyolultabb a helyzet, aminek két fö oka van: a gátakat támadó nemzetközi szervezetek véleményénekfélreértelmezése, és hogy a környezetvédelem terén az utóbbi években nem a tényeken alapuló szemlélet is érvényesülhet. A WCD 2000. évi jelentéseiből és az ezt bíráló világszervezetek véleményéből egyértelmű a WCD nagygát-ellenessége. Ám a Globál Revue-ből az is kiderül, hogy gátellenességük lényegében a vízfolyások teljes völgyét elzáró völgyzáró gátakra, és nem csak a középvizi meder szelvényét mozgógátakkal ideiglenesen elzáró duzzasztómüvekre vonatkozik. A félreértések elkerülése és a tisztánlátás érdekében íme a tények, a WCD vezetőinek vízierőmüvekre utaló szószerinti szövege: ,JDecentralised, small-scale options (micro-hydro systems) based on local renewable sources offer an important near term and possible long term potential... (energy) supply network". Vagyis: „decentralizált, kisméretű választékok (törpe vízierőművek), melyek a helyi, megújuló energiaforrásokon alapulnak, kínálnak rövid és feltehetően hosszú távon is fontos lehetőséget. " Ez a vélemény 2000. évi, és nem a vízierömüvekért harcoló vízimérnököktől, hanem az ezek ellen fellépő WCD vezetőitől származik! Ezt a véleményt nálunk vagy félre értelmezték, vagy elferdítették, aminek egyértelmű bizonyítéka a vízerőhasznosítással szembeni itthoni és az EU közösség álláspontjával is szembenálló téves szemlélet. A tudományért és a nemzetért felelős szakemberek nem lehetnek közömbösek - az ő szaktekintélyüket is romboló — súlyos kárt okozó tévedésekért. Fontos, hogy e téren a víz és energiagazdálkodás területén tevékenykedőknek mi a nyilatkozatokban és állásfoglalásokban nyilvánosságra hozott szemlélete. Sajnálatos, hogy nálunk is egyesek nem veszik észre, hogy a tudomány mai fejlett színvonalán lejárt a polihisztorok kora. Különösen igaz ez a víz és a vízenergia-gazdálkodásra vonatkozó kérdésekben, aminek a súlyos károkkal járó bős-nagymarosi vízlépcső története szomorú példája. A szakmai szempontból téves szemléleteknek idézetekkel történő bizonyítása nemcsak fontos, de morális kérdés is. A vitatható nyilatkozatokat és elszólásokat csak szembe kell állítani a tényekkel, továbbá a víz és energiagazdálkodással kapcsolatos feladatokkal és a lehetőségekkel. A tévedéseket nem szabad elbagatellizálni, hiszen ezek többsége a döntéshozatalokban felelős személyektől származik. Ez a kérdés azért lényeges, mert nem fdléres dolgokról van szó, hanem sok-sok milliárdról, a fenntartható fejlődés egyik legfontosabb problémájáról, a környezet tényleges védelméről és nem utolsósorban a hozzáértő magyar szakemberek jóhíréről. A magyarországi megnyilvánulások is egyértelműen jellemzik a hazai általános duzzasztás ellenes hangulatot, pedig a következő példából az is kiderül, hogy az elmarasztalt tiszai vízlépcsők milyen szerepet játszottak a folyót ért szennyezések elháritá-