Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

104 Kozák Miklós A WCD (2000) tanulmányának célkitűzései: — A nagygátak fejlesztése, hatékonyságuk áttekintése és alternatívák lehetősége a víz és az energiagazdálkodás fejlesztése terén, — Nemzetközileg is elfogadható kritériumokat és alapelveket alkotni a nagygátak tervezésére, üzemietetésére, ellenőrzésére és visszafejlesztésére (felszámolás utáni lebontásra). A jelentés megismerése után az ICOLD, az ICID és az IHA szervezetek cselekvésre szánták el magukat. Ázsiában, nemzetközi konferencián Delhiben vitatták meg a WCD (2000) jelentését. A konferencia csak ezzel a témával foglalkozott és egyhangúlag elítélték a WCD jelentését. A konferencia indiai házigazdája az IHA Nemzeti Bizottsága (ICHA) volt. A konferencia közzétette a WCD jelentésének összefoglalóját, melynek összegezése: — A nagygátak rendkívüli és jelentős mértékben járultak hozzá az emberiség fejlődéséhez és hasznuk vitathatatlan. — A gátak létesítését nem mindig előzte meg széleskörű vita a helyileg érintettekkel és nem minden változatot, lehetőséget vizsgáltak meg. — Különösen a nagyobb völgyzárógátak építése számos esetben okozott jogsértéseket, áttelepítéseket, kedvezőtlenebb szociális feltételeket és környezeti hatásokat, amiket egyáltalán nem kompenzáltak. — A gátak hasznának a megosztása igazságtalan, elfogadhatatlan, míg a kártérítések teljes rendezetlensége súlyosan sérti az alapvető emberi jogokat is. A WCD (2000) jelentéséből sokkal inkább kiderül a WCD határozott nagygát ellenessége. A konferencia valamennyi résztvevője részletes tanulmányban fejtette ki álláspontját, mely mind összhangban volt országuk víz- és energiagazdálkodásra vonatkozó hivatalos álláspontjával. A konferencia házigazdája — mint a WCD GR jelentésétől leginkább érintett—a maga részéről a következő öt pontban összegezte az Indiai állam álláspontjának lényegét, ami egyben kifejezi valamennyi résztvevő ország álláspontját is. — Az egy milliárd lakosú India nemzeti vízügyi politikájának alapja a gátak, tározók építése, az öntözéses élelmiszertermelés és a vízerö-hasznosítás céljából. — A WCD tanulmányának néhány célkitűzése teljesen figyelmen kívül hagyta India és a résztvevő szomszédos országok víz- és energiagazdálkodás és az élelmiszerellátás terén fennálló sajátos helyzetét, lehetőségeit és igényeit, ill. hogy e kötelező feladatok megoldásának — egyenlőre — nincs alternatívája! — A WCD tanulmánya tele van ellentmondásokkal és az kifejezetten nagy gátellenes, ezért a résztvevők elvetik a meglévő gátak szerepére vonatkozó — megalapozatlan — véleményt. — Az energiaigények jövőbeli követelményei egyértelműen előtérbe helyezik India és szomszédjai vízerőpotenciáljának kihasználását, mivel a vízenergia a legolcsóbb, környezetbarát és megújuló energiaforrás. — A nagy gátak Indiában is nemcsak az öntözés és vízerő-hasznosítás fejlesztése szempontjából fontosak, hanem a természet védelme és a természet katasztrófájának elhárítása szempontjából is elengedhetetlen (WR 2001). A WCD-ot elmarasztaló bírálatban joggal hangsúlyozták: a 45 000 gátból mindössze 8 esettanulmányból, a több, mint 200 ország közül csak 2 ország, továbbá 125