Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai
A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai 103 tak, melyek közül a három fontosabb: az ICD (International Commission on Dams), a WCD (Word Commission on Dams) és az IRN (International River Network). Mindhárom szervezet bevallott célkitűzése lényegében azonos: a fejlődés, a haladás és az emberi jogok biztosítása, különösen a folyók szabályozásával és a lefolyásszabályozással kapcsolatos víz- és energiaellátás terén. Egyesek kifogásolják, hogy a folyók bármi nemű szabályozásai megváltoztatják a folyók és a természeti erőf orrások használatát {WCD 2000). Megdöbbentő ez az erőforrások megváltoztatása és használata elleni nyilatkozat, hiszen az emberiség fejlődésének a legfőbb tényezője mindig is az volt, hogy a homo sapiens nemcsak bámulta az öt körülvevő univerzumot, hanem azokat, saját fejlődése érdekében fel is használta (sajnos nem mindig messzemenő előrelátással). így pl. a tüzet vas- és acélgyártásra, hő és energiatermelésre, stb. használta fel. A nyilatkozóknak vajon hogyan kerülhette el a figyelmét, hogy az egyes (hő és víz) energiatermelési rendszerek között óriási különbségek vannak! Pl. amíg a vízenergia-termelés csaknem ugyanúgy veszi igénybe a vizet, mint a strandok napozói a napsütést, addig a hőenergia-termelés sohasem pótolható, kalorikus energiabázisokat él fel! Hol tartana ma az emberiség, ha nem használta volna fel a természet elemeit, hanem csak tétlenül szemlélte volna azokat? A huszadik században a nagygátak beruházási költségeik elérte a 10 1 2 US $-t. A WCD (2000) ugyan elismeri hogy „csak a XX. században több mint 45 000 nagy gát épült, melyek rendkívül fontos szerepet játszottak a víz és energiagazdálkodásban ill. az árvízvédelemben" mégis így folytatja „olyan megoldásokat kell keresni, melyek nem igényelnek gátakat", ami teljes elvetése a nagyesésü vízerő-hasznosításnak. Hangsúlyozza a költség-haszon elemzés fontosságát is, de teljesen elfelejtkezik a kalorikus energiák fosszilis bázisokat felélő jellegéről, természetesnek és kimeríthetetlennek tételezi fel földünk véges ásványvagyonának térítésmentes felhasználását. Vagyis, a környezet védelem látszatát keltve, elfelejtkezik a természet kincseinek védelméről. Az ICOLD és az ICID kísérletet tett arra, hogy a gátak létesítését ellenző nézeteket nyílt, nemzetközi tudományos vitákon tisztázzák, de ez sem járt eredménnyel. A gátak hasznossága tekintetében még az ICD és a WCD szervezetek között is viták vannak. Az ICD és az IRN jobban támogatja a vízerőművek létesítését, mint a WCD. E téren különösen éles viták alakultak ki az IRN (Mc Cully 2002) és a WCD (Roberts 2001) ill. az IHA, az ICID, az ICOLD véleményeit is tükröző, IEA állásfoglalásai között. Az IRN is élesen bírálja a WCD azon álláspontját, hogy a WB csak azon gátak építéséhez folyósítson hitelt, amelyet ők (WCD) már véleményeztek. Ha ezeket az elveket betartották volna, akkor eddig szinte egyetlen gát sem épült volna fel a világon és ez a szemlélet „a gátak teljes szétverésének korszakát jelentené". A WCD 1998-ban elhatározta, hogy esettanulmányokat készítenek a világ néhány völgy zárógátjával kapcsolatos tapasztalatokról. Elsősorban melegebb éghajlatú területeken, Indiában és Kínában épült nagygátakat választottak ki, melyeket kiegészítettek néhanv országban szerzett tapasztalatokkal is ( WCD 2000). A kutatást a Word Bank és néhány más szervezet anyagilag is finanszírozta. Megjegyzendő, hogy a vizsgálatok csak az eleve kedvezőtlennek tartott gátakra terjedtek ki és a gátak hasznával nem foglalkoztak.
