Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai 101 vekszik; ma az energiaellátás 80%-át fosszilis anyagok biztosítják, ezek elégetése és a közlekedés okozza a legsúlyosabb légszennyezést; 2050-ig újabb 3 milliárd ember veszi igénybe az áramellátást; mai - energiaellátási rendszerünk az évmilliók alatt létrejött készletek felélésére épül, anélkül, hogy ezek biztonságos, nagytávlatú helyettesítését megoldottuk volna; a növekvő víz- és élelmiszerigényt csak öntözéssel és ésszerű vízkészlet-gazdálkodással, azaz víztározással lehet csak biztosítani (Rémai 1997, IHA 2000). Jelenleg csak Kína és India lélekszáma kb. 2,3 milliárd. A térségben uralkodik a szárazság, az árvizek, az áram, a fosszilis bázisok hiánya és a rendkívül egyenlőtlen csapadékeloszlás. Mindezek a kedvezőtlen adottságok ellensúlyozására az 1,3 milliárd lakosú Kínában eddig 86 000 tározó épült ki, melyek 560 km

3 (300 Balatonnak megfelelő) vizet tároznak (jelenleg kb. 70 milliárd km

3 tározó áll építés alatt). A világon Kínának van a legnagyobb vízerőkészlete (/. táblázat). Az 1 milliárd lakosságú Indiában ma 4200 nagy gát és tározó van, de 2050-ig még 10 000-et építenek. Közismert, hogy az emberiség vízés energiaigényei időben folyamatosak, de a hidrológiai és meteorológiai körfolyamatok által kormányozott csapadék utánpótlás a világ két legsűrűbben lakott országában (Kina és India) egyenlőtlen eloszlásban hullik a föld felszínére. Ezért a vízigények csak vízkormányzással (tározás és elosztás) elégíthetők ki. Ma kb. 800 millióan éheznek, 11 millió km

2 mezőgazdasági területnek nincs vízellátása. A legalapvetőbb emberi jog a megfelelő víz és élelem ellátás, munkalehetőség és életfeltételek biztosítása. Kérdés, hogy e magától is érthető tényeket mégis miért kell hangsúlyozni? Azért mert korunkban — környezet védelmét színlelve — elszaporodtak a — tudománytól és szakértelemtől is független - „megélhetési szakértőkakiknek elve, hogy „a vízfolyások életébe történő mindenféle beavatkozás a természet pusztítása" (Papp 1996, IHA 2000). A víztározókat különösen támadják, melyek csak lefolyás-szabályozással létesíthetők. Nem akaiják tudomásul venni, sem a fent vázolt tényeket, sem azt, hogy az eddigi világtapasztalatok alapján a víztározás nélkül az emberiség legfontosabb életeleme a vízellátás nem biztositható. A víztakarékosság is szükségessé teszi a víztározást. Különösen fontos ez a fejlődő országokban, ahol ezek biztosítása jelentős beruházásokat igényelnek. 2000 évvel ezelőtt ezt már a rómaiak is tudták. Az emberiség fennmaradásáért és a fenntartható fejlődésért aggódó, prognosztikusán gondolkodók előtt teljesen nyilvánvalóak a kővetkezők: - létünk két legfontosabb tényezője — a víz és a levegő — veszélyben van; - fejlődésünket leginkább meghatározó, jelenlegi fosszilis bázisú energiatermeléssel a fenntartható fejlődés nem biztosítható; - a vízigények kielégítéséhez, tisztességes elosztásához és a termelés növeléséhez a szakszerű és ésszerű vízkészlet-gazdálkodás elengedhetetlen; - a vizek körforgását biztosító természeti körfolyamatok (csapadékeloszlás, párolgás) nem igazodnak a fogyasztók területi és időben változó igényeihez: ezért a vízigények kielégítése csak víztározással és ésszerű vízhasznosítással lehetséges, - ami a bank világában a trezor, az a vízkészlet-gazdálkodásban a víztározó; - ezért a víztározás szükségessé teszi a vízfolyások lefolyás-szabályozását, aminek lényeges elemei a gondosan épített gátak és a duzzasztómüvek;