Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

6 Hajós Béla 1. A viz és az ember kapcsolata Az ember mindig arra törekedett, hogy az életfeltételeit megkönnyítő víz (édesvíz), közelében telepedjen le, hisz így állandóan a legdúsabb élőhelyek közelében lehetett és könnyen jutott táplálékhoz. Termelő tevékenységének is ez lett első színtere. Szárazföldünkön előforduló víz leggyakoribb megjelenési formája a terep mélyvonulataiban kialakult természetes képződmény: a vízfolyás. A természetes vízfolyás lehet állandó, vagy időszakos. A sivatagos területeket leszámítva, sürü vízhálózatot képez, vízkészlete könnyen hozzáférhető, kitermelhető és a leggyorsabban megújuló, folyamatosan kicserélődő. Méretét tekintve lehet kis patak és lehet nagy folyam is. A kisebb vízfolyások sajátos ökológiai rendszert képeznek. Ezért, különös gondot kell rájuk fordítani. Kezelésük összetett, ha túllépünk a már régen tisztázott és eddig jóformán csak egyedül számbavett műszaki kérdéseken.A vízfolyást kísérő ökoszisztéma a legalacsonyabb rendű egysejtúektöl a legmagasabb rendű emlősökig terjed. Az ember, mint társadalmi lény, tekinthető kívülállónak, de a tevékenységével olyan durván avatkozik be az egymásra épülő életközösség rendszerébe, hogy azt teljesen alternálja, megfosztja természetes egyensúlyától, egy részét, vagy az egészet elpusztítja és ezzel saját maga is veszélybe kerül. „A vízfolyások dinamikus egyensúlyra törekvő rendszert alkotnak, ahol az alakulását befolyásoló tényezők változása szükségszerűen maga után vonja a többi tényező változását is." (Csorna 1964). A folyószabályozással pedig éppen ott avatkozunk be a vízfolyások életébe, ahol a változások hatására, a dinamikus egyensúly megbomlik (Stelczer 1964). Az emberi beavatkozás igen sokrétű, lehet közvetlen, vagy közvetett, tudatos, vagy véletlen, de igen ritkán fordul elő, hogy az rajta kívül bármely élőlény számára az előnyös lenne. Ezért, felismerve ennek a várható veszélyes következményeit, tudatosan kell keresni a természettel a kompromisszumot. A folyószabályozás feladata, célkitűzése — a vizek kártétel nélküli levezetése, — a jégveszély elhárítása, — a hordalék levonulásának biztosítása és esetenként — a szükséges hajóút fenntartása. A szabályozás módja pedig árvédelmi töltések építése, átmetszések, párhuzammüvek, vezető és keresztirányú müvek építése volt. A fejlődés további időszakában a víz és az ember kapcsolata, az embernek a környezetével, elsősorban a folyóvízzel, medrének szabályozásával, vízének felhasználásával támasztott igényei változtak. A passzív védekezés mellett elkezdődött az aktív folyószabályozás is. A vízfolyás-szabályozás tudatos, szándékos, közvetlen beavatkozás, melynek célja a természet (a vízfolyás és környezete) olyan alakítása, ameiy az ember számára előnyösebb a korábbi állapotnál. Ez műszakilag feltétlenül javulással jár. Az eddigieknél több gondot kell azonban fordítani arra, hogy a vízfolyás, mint természeti (ökológiai, földrajzi) egység a lehető legkevesebbet veszítse el az eredeti értékeiből. Szerencse, ha a kompromisszum a természet részéről csak mennyiségi áldozatot követel. Példa erre az ártér hullámtérbe való összeszorítása. A hullámtér rendezésének azon-