Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

Vízfolyások szabályozása ci XXI. században 9 ban a közvetlen, rövidtávú haszna mellett káros hatása is van az ott található életközösségekre, táplálékláncokra, ezzel fenyegetve annak értékes részét. A vízfolyás szolgáltatta a mezőgazdasági munkához nélkülözhetetlen vizet. A környezetében tenyésző növényzet sokoldalúan elégítette ki az ember szükségleteit, emellett rejteket adott a táplálékául, és még sok más célra szolgáló faunának. A különböző jellegű vízhasznosítások, a vízigények kielégítése, a vízfolyások olyan jellegű szabályozását követelte meg, hogy az egyben a mindenkori gazdaság vízgazdálkodási igényeit is kielégítse, és szorosan kapcsolódjék ahhoz. Később energiát adott a folyó az ipari munkához. Ennek nyomait ma is őrzik a malomcsatornák a hozzájuk tartozó duzzasztókkal és a vízi közlekedést szolgáló csónak-, vagy hajózsilipekkel.A fejlődés során az ember terjeszkedett. Települések, üzemek, termőföldek, közlekedési utak alakultak ki. A vízfolyás eredeti formájában nem felelt meg a környezetében folyó emberi tevékenységnek, vagy a szükséges biztonságnak. Ezért az ember szabályozni kezdte a vízfolyásokat, a talajvizet és a tavakat. Egyre többet foglalt el a vízfolyást környező ökoszisztéma életteréből. 2. A magyarországi vízfolyások Magyarország — Európában Hollandia után - vízfolyásokkal és csatornákkal (belvíz és öntöző) legsűrűbben átjárt terület. A magyarországi folyók (1. ábra) hossza több mint 2800 km, a kisvízfolyások hossza a hegy- és dombvidéki területeken közel 24 500 km, míg a síkvidéken a belvíz- és öntözőcsatornákkal együtt mintegy 40 000 km. Az üzemi vízfolyások hossza mintegy 35-40 000 km {OVH 1984). A számadatok jól érzékeltetik, hogy Magyarországon egyrészt a kisvízfolyások hossza és sűrűsége lényegesen nagyobb, mint a folyóké, másrészt a síkvidéken a természetes vízfolyások és a mesterséges csatornák aránya közel 50%. A természetes vízfolyások szabályozottsága, két nagy folyónkat (Duna, Tisza) leszámítva, mintegy 2025%-os. Ez pedig szabályozás szempontjából azt jelenti, hogy a magyarországi kisvízfolyások alig szabályozottak, ezért azokat csak a XXI. század elvárásainak megfelelően lehet szabályozni. A mesterséges beavatkozások megváltoztatják a lefolyó vízmennyiségeket, befolyásolják a víz-, jég- és hordalék levonulást. A különböző vízhasznosítások tehát jelentős hatással vannak a folyók életére (Csorna 1964). Ez a szemlélet szinte kizárólag hasznosság-gazdaságosság alapján állt. A gazdaságosság az esetek többségében a legolcsóbb megoldásra törekvést jelentette. Nem ismerték fel, hogy a vízfolyás a természet része, a vízfolyáshoz kapcsolódó, attól elválaszthatatlan élővilág és annak természeti értékei szerves egységet alkotnak. Ezeknek az értékeknek megtartása legalább olyan fontos, mint a termelési biztonság megteremtése (Lotz—Harkay 1988). Magyarország hegy- és dombvidéki területein a vízfolyások völgyeiben található a városok, községek jelentős része. A vízfolyások völgyeiben a hegy- és domboldalakról lemosott, humuszban gazdag talajokon alakult ki a legeredményesebb mezőgazdasági tevékenység. Ennek érdekében a lakosság igyekezett minden talpalatnyi helyet megművelni. A völgyfenéki területeken az uralkodó rét—legelő gazdálkodás mellett jelentős területen folyt szántóföldi művelés.