Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

Vízügyi Közlemények, LXXX1I1. évfolyam 2001. évi 1. füzet VÍZFOLYÁSOK SZABÁLYOZÁSA A XXI. SZÁZADBAN DR. HAJÓS BÉLA A Föld lakosságának rohamos növekedése egyre nagyobb feladat elé állítja a vízkészlet-gazdálkodási szakembereket és a vízügyi szolgálatokat. A víz köztudottan az élet alapvető, semmivel sem pótolható eleme, az élö szervezetek nélkülözhetetlen alkotó része. Az ember biológiai vízszükségleteit azonban messze meghaladja az ipari, mezőgazdasági termelésben felhasznált víz mennyisége, melynek azonban csak kis része épül be a termékbe, nagyobb része visszakerül a természetbe, de legtöbbször már használtan, sok esetben szennyezetten. Az élővilág számára viszont nem közömbös a víz minősége. A társadalom vízigénye és a felhasználható vízmennyiség, a társadalmi fejlődés, az élővilág és a környezet változása, átalakulása igen bonyolult, összetett kapcsolatban és egymásra hatásban változott és változik az idő múlásával. Az ember a fejlődésének első néhány ezer évében a természettől készen kapta mindazt, amivel kezdetekben a csekély, később egyre növekvő szükségleteit kielégíthette. A szükségletei közül első helyen szerepelt a víz — mint alapvető létszükségleti elem. Lakóhelyét csaknem kizárólag a vízfolyások közelében választotta ki. A tudatos termelőmunka kezdetén — egyes területeken az ugrásszerű népességnövekedésnek is köszönhetően — formálni kezdte a természetet. A népesség és a termelékenység további növekedésével a természet formálása egyre szembetűnőbb lett. Az ember egyre nagyobb területeket alakított át a maga hasznára, egyben az ott található élő közösség kárára. Az emberi tevékenység természetbe történő beavatkozása is elősegítette egyes fajok teljes, vagy részleges (flora és fauna) eltűnését. Ez tulajdonképpen az életkörülmények változtatásával összefüggő természetes folyamatnak is tekinthető és nem is okozott hclyreállíthatatlan bajt mindaddig, amíg az emberiség a gyorsuló létszámnövekedésével együtt járó, egyre fokozódó ipari és mezőgazdasági, és közlekedési tevékenységének eredményeként már gyakorlatilag a Föld teljes felszínén létében kezdte támadni a különféle élőfajok természetes életkörülményeit. Ne feledjük azonban, hogy a fejlődés hosszú folyamatában - még az ember földi megjelenése előtt — is pusztultak ki fajok, élőlények. A természet az ember léte nélkül is állandóan változtatta, fejlesztette és pusztította az élővilágot és formálta a Föld arculatát. A fejlődés folyamatának történelmileg kialakult dinamizmusa a természet — végső soron az egész emberiség — pusztulásával fenyeget. A kézirat érkezett: 2000. IX. 2. Dr. Hajós Béla oki. mérnök, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium (KöViM, Budapest) helyettes államtitkára.