Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Nagy László: Az elviselhető kockázat

566 Nagy László nokkal, akik megfelelő mélységben képesek elemezni a várható hatásokat, kockázatokat. A jól felkészült kutatók viszont olyan módon adják közre véleményüket, amit a laikus fel sem fog, vagy sok esetben félreért. Sok olyan elméleti szakember fejti ki nézeteit, aki távol áll a közemberek ismereteitől, gondolkodásmódjától, ezért alig van hatása az egyébként helytálló és értékes közlésnek, tudományos értekezésnek. A legfeljebb átlagos felkészültségű polgárok kísérletet sem tesznek a szakzsargonban és túlságosan tömör képletekkel, követhetetlen tudományos apparátussal készült magyarázatok megértésére. Inkább a mások által (sok esetben „agymosási" céllal) terjesztett hiedelmekhez menekülnek, a felkészültségük hiányában meghiúsuló mérlegelés helyett. A valódi párbeszéd olyan fogalomkészlet pótlólagos elsajátítását igényelheti, amelynek elméleti hátterét a be nem avatottaknak nem szükséges részletesen ismerniük például azt, hogy a Föld ózonpajzsát milyen mechanizmussal károsítják a különböző gázok (Nagy 2001). Bármely állam alapvető feladata (állami alapfeladat) a népesség, a terület és a gazdasági javak megvédése mindenfajta természeti veszélytől. A 90-es évekig ezzel a feladattal kapcsolatos minden gyakorlati tevékenység sok helyen és esetben az „abszolút biztonság" koncepcióján alapult ami, mint bebizonyosodott, a hatalmas költségek miatt elérhetetlen. Ez a koncepció pszichológiai szempontból veszélyes, mivel aki „abszolút biztonságiban érzi magát, az rendszerint nincs készen arra, hogy hatásos lépéseket tegyen a veszélyhelyzet megelőzésére, vagy a következmények hatásának csökkentésére. Abszolút biztonság feltételezése azt jelenti, hogy adott környezeti és természeti hatások nem következnek be, illetve hogy ezek következményeként jelentkező károk értéke nulla. Olyan projektek nem indíthatók és nem hajthatók végre, amelyek végeredménye az abszolút biztonság, a veszélyek és károk teljes kizárása. Elérhető, reális célként ezek csökkentése határozható meg. Az „abszolút biztonság" helyett más biztonsági ideológiára van szükség. Rowe (1977), Mark (1977), Petak-StuartAtkinson (1982) és mások munkája következtében az 1980-as években a természeti kockázatot egy negatív jelenség előfordulási valószínűségének és az általa okozott kár nagyságának szorzataként értelmezték és számították. Műszaki rendszerek biztonsági szakemberei, különösen a vegyipari és nukleáris területen dolgozók, a problémát hasonló módon kezelték. A veszélyek bekövetkezéséhez kapcsolódó károk és azok valószínűsége alapján tehát a várható vagy bekövetkezett kockázat nagysága: kockázat = bekövetkezés valószínűsége x keletkezett kár. A kockázat szociális, gazdasági, ökológiai és vegyes veszteségek (károk), valamint a negatív jelenség visszatérési valószínűségéből meghatározott érték. A kockázat nem csak a veszélynek kitett tárgyakból vagy rendszerből származtatható, hanem a kockázat időben és térben meghatározott negatív esemény vagy megvalósult veszély. Készülhet kockázat elemzés feltételezett események, károk bekövetkezésére is, különböző szkenáriók modellezésére. Maga a „kockázat" is sokféle értelmezést kap, pl. másként határozzák meg ezt a fogalmat, illetve a környezeti tényezők ezzel kapcsolatos prioritásait a szakértők, a gazdasági vezetők, az etikai értéket első helyre sorolók és más laikusok. A férfiak és a nők, il-