Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Nagy István-Schweitzer Ferenc-Alföldi László: A hullámtéri hordaléklerakódás (övzátony)

A hullámtéri hordalék-lerakódás (övzátony) 559 követni a radioaktiv anyagok képződésével és lebontásával egyidejűleg megjelenő további izotópok jelenlétét, mellyel az eredet kérdése pontosabban meghatározható lenne. Feltétlenül szükséges lenne az üledékföldtani vizsgálatokat is tovább finomítani és egyéb esetleg korjelzésre használható részletvizsgálatokat is felhasználni. 5. Összefoglaló következtetések A Tisza középső és alsó szakaszán végzett vizsgálatok, elemzések hézagossága, mozaikszerüsége, az alkalmazott mérési módszerek és eszközök különbözősége, alkalmasint a mérések közötti nagy időeltérések miatt nem lehet egyértelmű következtetésekre jutni, illetve felismert vagy felismerni vélt jelenséget számszerűsíteni. A töltésezésen belüli üledék lerakódások következményének elhárítására megfelelő módszert ajánlani nem tudunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Közép- és Alsó-Tisza mentén az árvízszintek aránytalan növekedésében az övzátonyoknak és a hullámtéri feltöltődésnek és benőttségnek nagyobb szerepe van, mint a vízgyűjtőn bekövetkezett antropogén hatásoknak. Ezt támasztja alá, hogy - A töltésezett hullámtérben levonuló első nagy árhullám tetőző szintje ( 1888) az 1830. évi árvízhez képest lefelé haladva végig növekedett és Tiszafüred, valamint Szolnok között már akkor is több mint kétszeres emelkedést mértek. Ez a tendencia azóta is tart. - A közép szakasz jellegű folyókra érvényes Vásárhelyi- féle szabály alkalmazásánál lehet, hogy nem súlyának megfelelő mértékben számoltak azzal, hogy a Tisza holocén medervonulataihoz tartozó közvetlen ártér természetes állapotban sem volt képes a nagy árvizeket levezetni, ezért a síkságra érve áttörve az övzátonyokat, illetve az övzátonyokat természetesen megszakító fokokon keresztül az árvíz a Hortobágy—Berettyón keresztül közvetlenül a Körösök medencéjébe áramlott és csak azon keresztül jutott vissza a Tiszába. - A Tisza árvízvédelmi töltéseinek a vonalazásából és a hullámterek szélességének ideges változásaiból következik, hogy a folyó hosszának legnagyobb részén a beavatkozások nem felelnek meg a folyószabályozás elveinek. - A tiszai „övzátony" illetve a zátony képződés jelensége több mint két évszázada ismert, csak az utóbbi évszázadban annak árvízszint szabályozó szerepére nem helyeztek kellő hangsúlyt. - Az övzátony megnöveli a középvizi meder méreteit, valamint annak vízszállító képességét és befolyásolja a hullámtér víz és hordalékszállító képességét. - Az árvíz kialakulásának első szakaszában számolni kell a mederből mobilizálódott hordalék hozammal, még mielőtt a víz kijutna a hullámtérbe. Az árvízi vízhozam és sebesség növekedésével az áradó ágban a kanyarulatok továbbfejlődéséből jelentős hordaléktöbblet képződik. - A Közép-Tiszán az árvízi hordalék-hozam anélkül is változik, hogy a vízgyűjtő megnövekedett lehordásából képződő hordalék tömeg eljutott volna a vizsgált térségbe.