Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Alžbeta Stančiková: A Duna szabályozása

454 Alz beta Stanciková 3. Nagyvízi szabályozás A Duna rendszeres szabályozásának megkezdése előtt a legveszélyesebbek a jeges (koratavaszi) árvizek voltak. Azóta, hogy az ember környezetalakító szerepe fokozódott, ezeknél veszélyesebbek a nyári (úgynevezett zöld-), esetenként pedig a jégjelenségek nélküli téli árvizek (

Bitterer 1969). A Duna nagyvízi szabályozását a legtöbb szakaszon összekötötték az árvízvédelem megvalósításával. A munkák célja így egyrészt a folyó menti beépített területek árvizek elleni védelme, másrészt a töltések árvizek idején érvényesülő aktív hatásának a mederképző folyamatok céltudatos irányítására való felhasználása volt. E töltések kezdetben csak a helyi igényeket elégítették ki, majd fokozatosan céltudatos vonalvezetésű rendszerekké álltak össze, amelyek rohamosan csökkentették az elöntésnek kitett folyó menti területek kiterjedését. Az idők folyamán általában jelentősen nőtt a töltések keresztmetszeti területe (/. ábra). Érdemes megfigyelni, hogy az erősítések a mentett oldalon egyre vízáteresztöbb anyagból (kavics) és egyre laposabb rézsűkkel készültek. A nagyvízi szabályozás létesítményei azonban — sokszor a középvízi szabályozással együttesen - hosszabb távon nemkívánatos (csak részben előre látható) következményekkel is jártak (az összeszűkült mederben nőttek az azonos valószínűségű árvízszintek, fokozódott a hullámterek feltöltődése, megváltozott a vízjárástól függő 1. ábra. Árvédelmi gátak keresztmetszetének fejlődése a Duna szlovák és horvát szakaszán Figure 1. Development of the cross-section offlood levees on the Slovak and Croatian Danube reaches Bild 1. Entwicklung des Querschnittes der Hochwasserschutzdeiche an der slowakischen und kroatischen Donaustrecke рис. 1. Развитие поперечнего сечения противопаводковых дамб на словацском и хорватском участках р.Дуная