Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
328 Jolánkai G.—Biró I. eléréséhez szükséges terheléscsökkentést már nem lehet egyszerű összefüggéssel megadni (még az ilyen elképzelhető legegyszerűbb hagyományos oxigén modell esetében sem), hanem a kritikus érték kialakulásának helyét és nagyságát kell megvizsgálni. A vízfolyások terhelhetőségének számításával kapcsolatban levonható tanulságok. - Egy vízfolyás szennyezőanyag terhelhetőségét csak részletes helyszíni vizsgálatok, emissziós mérések és vízszálkövetö immissziós mérések, alapján lehet (a kijelölt szennyező-anyagoknak megfelelően kiválasztott és bekalibrált modellel) kiszámítani. - Néhány olyan paraméter esetében, amelyeknek nincsenek belső forrásai és nyelői (együtt), hanem csak ezek egyikeként jelentkező összevont hatásokkal jellemezhető folyamatok hatnak rá, elképzelhető egy egyszerű első rendű reakció kinetikát feltételező hossz-szelvény modell (vagy azon alapuló anyagáram mérlegszámítás), amellyel a terhelhetőség „durva közelítésként" kiszámítható. Ez a módszer azonban nem felelhet meg hosszú távon és a paraméterek széles körét tekintve a terhelhetőség számítás alapjának. - Egymással kölcsönkapcsolatban lévő paraméterek esetében (amelyre jellemző példa a BOI-oldott oxigén kapcsolat) a célállapotot (és így a terhelhetőséget) a vonatkozó paraméterek időbeli (térbeli) maximumaira (vagy minimumaira) kell megállapítani és ez csak és kizárólag bekalibrált modellel végezhető. - Várható, hogy sok esetben a nem-pontszerű (nem azonosított, vagy azonosítható) szennyezőforrások fogják uralni egyes paraméterek tekintetében és bizonyos vízfolyás szakaszokon a terhelési (anyagáram) viszonyokat. Ekkor csak és kizárólag ilyen (nem-pontszerű) terhelést is figyelembe venni tudó modellel lehet számítást végezni. 4. Tavak terhelhetőség számítása Tavak esetében leginkább az eutrofizálódással (trofitási célállapottal) és az ennek megfelelő növényi tápanyagterheléssel foglalkozunk. A növényi tápanyagokon belül szinte kizárólag a foszforral kell foglalkozzunk, mert ez limitálja (korlátozza) tavaink többségében az alga szaporodást (mert nitrogént a kritikusnak számító kékalgák a levegőből is fel tudnak venni). Ez némileg leegyszerűsíti a terhelhetőség számítási feladatot. Korábbi kutatások (Somlyódy-van Straaten 1986) bebizonyították, hogy a tavak trofitási állapotát „teljesen elkevert reaktor" feltételezéssel is megfelelően lehet modellezni, és így nincs szükség az áramlási viszonyokat is figyelembe vevő hidraulikai transzport modellekre. Az elképzelhető legegyszerűbb, teljesen elkevert rendszerre, tóra vagy tómedencére, vonatkozó foszformodell (JolánkaíSzöllősi—Nagy 1978, Jolánkai 1980, Jolánkai-Bíró 2001) az alábbi alakban írható fel: d P dj=-^ h{P,nQ,n-PLQou tyK* e lP L
