Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Gondolatok a vízminőségi célállapot és termelhetöség meghatározásáról 329 +/ P (19) (20) ahol Pl —az összes P koncentrációja a tóvízben (ML3), (mg/m

3); Plo — z P kiindulási koncentrációja a tóvízben (/=0 időpontban); Pi

e

q — az adott terhelési és kiülepedési viszonyokhoz tartozó egyensúlyi P koncentráció a tóvízben; P

m — a befolyó vizek átlagon P koncentrációja; Q

m - a hozzáfolyás vízhozama, (L

3T~

]), (m

3/év); gout — a kifolyás vízhozama (m

3/év); h — az átlagos tóvíz mélység (I), (m); A — a tó átlagos felszínének területe (L

2), (m

2); IP—a fajlagos térfogati foszforterhelés (ML~^T~

]), (mg/m

3/év, a tavat érő terhelés osztva a tó térfogattal); q-az átfolyási sebesség tényező, (7

11), (é\H, a kifolyó vízhozam osztva a tó térfogattal); K^—a foszfor kiülepedési sebesség tényezője (7

11), (év^

1); r—a foszfor visszatartási tényező a tóban (0<r<l), (a tóvíz egyensúlyi foszfor koncentrációjának és a befolyó foszfor koncentrációnak a hányadosa); t- az idö (7), (év). Ebben az igen egyszerű modellben a kívánt Pi

e

q egyensúlyi koncentrációhoz (célállapothoz) tartozó LP érték már maga a keresett terhelhetőség. Az ismertetlen modell tényezők száma is csak egy (

К

set) és ennek számértékét is becsülhetjük, ha rendelkezünk információval (korábbi adatsorok feldolgozása kapcsán) a tó r foszfor visszatartási tényezőjére. Amiért mégsem olyan egyszerű ez a feladat, annak oka az, hogy a tavakat érő foszforterhelésnek általában nagyobbik része (Balaton esetében mintegy 90 százaléka) származik nem-pontszerű forrásokból. így általában az a helyzet, hogy a terhelhetőségi célállapot ugyan viszonylag jól meghatározható (a tóra), de ennek elérhetőségét (a csökkentendő terhelések helyét és mértékét) már nagyon nehéz meghatározni. A probléma itt visszavezet a vízfolyás, illetve vízgyűjtő modellezésre. Ezek közül a vízfolyás modellezés néhány alap problémáját már érintettük, míg a vízgyűjtő modellezés (a gyakorlati célú vízgyűjtő modellezés) egy fehér foltokkal teli tudományterület, világ szinten, mindmáig (éppen ezért itt ennek taglalásába nem mehetünk bele és talán egy következő tanulmányban fogunk ezzel foglalkozni). Ez a szakterület lényegében a nem-pontszerű szennyezés modellezés területe (Jolánkai 1983, 1986), amelyre világ szinten sincsenek gyakorlati igénynek megfelelő számítási módszerek, főként az ehhez szükséges helyszíni kísérleti adatok és adatbázisok hiánya miatt (Institute of Hydrology-VITUKI- Utrecht University 1999, Jolánkai-Bíró 2000 a, b). A tómodellezésről még annyit érdemes megjegyezni a célállapot meghatározás és terhelhetőség számítás kapcsán, hogy az eutrofizálódás szakirodalmából (

OECD 1982) a célállapotok már a tóvíz foszfor tartalmára is viszonylag jó, megbízható módon meghatá-