Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

A ví

z természeti egysége és társadalmi megosztottsága 211 nek. A különféle indítékú és módszertani kezdeményezések egyetlen közös eredő felé közeledő kulcskérdése (Schmidheiny 1992): Hogyan lehetne a piac mechanizmust és az azzal szorosan összefonódott gazdaság irányítási szemléletet és politikát érdekelté és képessé tenni az ember és az élettér közötti összhang megteremtésére? Ennek a kérdésnek a vízre összpontosított vetülete - az 1984. évi Vízgazdálkodási Keretterv és az ahhoz csatlakozó vízügypolitikai alapozó tanulmány eredményeire támaszkodva (OVK 1984, Orlóci et al. 1987) - három lépésben látszik megközelíthetőnek. Előbb át kell tekinteni az adott természeti környezet társadalmilag jelentős tulajdonságait és ezek belső (ökológiai) kapcsolatát a környezetet érő emberi hatásokkal, majd a területre vonatkozóan jellemzőnek és valószínüsíthetönek látszó különféle tárgyú és távlatú műszaki-gazdasági tervekből és fejlesztési irányzatokból kiinduló analitikus irányzatú tervezéssel össze kell állítani ezek feltételezett megvalósításának környezeti előfeltételeit és következményeit rendszerbe foglaló élettér-informatikát (14. ábra). Egy ilyen ember központú és gazdálkodás orientált élettér-informatika szolgálhat ezután támpontul az esetenként és helyenként felmerülő piacszabályozási kérdések megválaszolásához. Az átfogó és analitikus irányzatú tervtanulmány helyzet feltáró jellegű első szakaszának kiindulópontja a terület társadalmi tényezőinek és folyamatainak (elsősorban az adott időpont állapot jellemzőinek és irányzatainak) átfogó és tételes áttekintése. Ennek során különös figyelmet kíván a technológiai eszköztár szintjének és összetételének jellemzése, mert a társadalom és a környezet kapcsolódásában többnyire nem maguknak a szükségleteknek és fejlesztési céloknak, hanem a kielégítésükre, illetve elérésükre alkalmazott technológiai megoldásoknak van meghatározó szerepe. Ezekhez igazodva kerülhet sor a táj természeti adottságainak és folyamatainak gazdálkodás-központú elemzésére, aminek folytatásaként elkészülhet a terület környezetvédelmi és élettér-gazdálkodási helyzet-értékelésének első vázlata. A 14. ábra blokkjait összekötő folyamati irányjelek érzékeltetik a helyzetértékelés négy főbb összetevőjének elemei és megállapításai folyamatosan és kölcsönösen befolyásolják egymást, vagyis a tanulmánynak ez az alapozó szakasza többnyire kétszeri, vagy többszöri ismétlést kíván. A helyzetfeltárás eredményeinek több szempontú értékelése, egyeztetése és megvitatása vezeti be a tanulmány gerincét jelentő második szakaszt, az analitikus tervezést. Ennek három főbb eleme: a társadalmi-gazdasági jövőképek, a környezetvédelmi és élettér gazdálkodási alternatívák és a természeti környezetben várható változások körvonalazása. A tanulmány egészének sikere szempontjából ebben a szakaszban különösen fontos a túlzott részletesség és a túlzott egyszerűsítések közötti célszerű kompromisszum következetes keresése. A keresés érdekében és részeként sokkal fontosabb, hogy az elemzés a jövőképek és az alternatív megoldások tekintetében a hosszabb (mintegy két-három évtizedes) távlatban valószínűnek, illetve reálisan feltételezhetőnek látszó minél tágabb körű lehetőségekre, illetve értéktartományokra terjedjen ki, minthogy valamely legvalószínűbb változatcsoportra összpontosuljon. A tervtanulmány felhasználóit tárgyszerűen és széleskörűen tájékoztató következtetések összeállításához az elemzések során különös figyelmet kívánnak a jövőképek-