Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

210 Szesztay Károly stabilizálódni fog - lényegében az európai példa érvényéből, illetve globális szintű megismétlődéséből indulnak ki. A jövőt illetően annyi bizonyos, hogy a modem világgazdaság perifériájába utólagosan bekapcsolt országok Európa iparosodásának és polgáriasodásának háromnégy évszázados virágkorát nem ismételhetik meg. Ma már hiányzik, illetve egyre szükül az akkor még szinte korlátlan gyarmati, illetve olcsó nyersanyag-szolgáltató háttér, mint a virágkor gazdasági alapja. Ugyanakkor Európa virágkorában még nem létezett az 1990-es szinten kereken 10 ezer milliárd US dollárra becsült globális tőkefelhalmozódás és annak mintegy 95%-os koncentráltsága az USA, Japán és Európa bankjaiban (Schmidheiny 1992), ami a gazdasági (és ezen keresztül a politikai ) fejlődést érintő lényegi kérdésekben úgyszólván korlátlan hatalom forrása. Ez a csillagászatian magas tökefelhalmozás, valamint ennek önműködően gyorsuló szaporodása és koncentrálódása magában hordozza a piacmechanizmus akadálytalan és korlátlan kiterjesztése felé haladó mai gazdasági világrend főbb sajátosságait és ellentmondásait. A pénztőke kamatozó azaz önszaporító természete azon a feltevésen alapszik, hogy a pénz — vállalkozások, illetve a termelési-fogyasztási ciklusok útján — elvileg bárhol és bármikor naturáliákban kifejezhető értéktöbbletet képes szolgáltatni. A száz és ezermilliárd dollárnyi pénztőke esetében azonban a termelési-fogyasztási kapacitások és a naturáliák véges volta miatt az átválthatóságnak nincs realitása. Ebben a nagyságrendben ellentmondásossá és kétségessé válik tehát a pénz eredendő önszaporító természete. Ilyen méretű és koncentráltságú pénztőke csak absztrakt módon, magán a pénzpiacon belül (vagyis különféle valuták, értékpapírok és portfolióbefektetések közötti hadjáratok, vagy szerencsejátékok céljaira) mobilizálható. A regionális, vagy globális pénzügyi stabilitásnak és gazdasági irányzatoknak ilyen jellegű kiszolgáltatottsága pedig nyilvánvalóan ellentétes a szabad verseny elvével és az ENSZ alapokmány eszmeiségével. 3.3. A vízgazdálkodás intézményi és informatikai szabályozása A víz társadalmi megosztottsága egyik vetülete csak korunk tágabb körű megosztottságának: a pénz- és piacközpontú gazdálkodásból fakadó általános jellegű informatikai és intézményi megosztottságának. Ugyanakkor a víz - minden emberi tevékenységét átjáró és összekapcsoló szerepköréből adódóan — egyik legérzékenyebb kifejezője és fokmérője az ipari társadalmak sikerei mögött meghúzódó emberi és társadalmi elszegényedésnek. Éppen ezért a víz társadalmilag jelentős tulajdonságainak végiggondolása kiindulópont lehet a távlatokba tekintő közgazdászok által is felvázolt és sürgetett általános gazdasági-társadalmi és kulturális szemléletváltásnak (Dalv-Cobb 1989). Minthogy az intézményi megosztottság csak járulékos következmény és belső változások kezdeményezésére alkalmatlan társadalmi képződmény — a szemléletváltás jelei és iránykeresö első lépései világszerte az informatikai dimenziókban jelentkez-