Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága
A ví z természeti egysége és társadalmi megosztottsága 205 övilága irányában. Folytatja-e a planetáris előzményektől teljességgel független indítékok és célok szolgálatát: a gépek, a pénz és a hatalom öncélú növelését? A víz ennek az eszmei és gazdálkodásbeli összefonódásnak egyik legérzékletesebb példája. Az egység, a kapcsolódás és az együttműködés többnyire a vízgazdálkodásban válik leghamarabb és legparancsolóbban gazdasági és politikai szükségszerűséggé. Ugyanakkor az ipari társadalmakban megszokottá vált informatikai és intézményi megosztottság vízháztartási és vízminőségi következményeiben többnyire igen hamar elvezet a közös emberi érdekekkel nyilvánvalóan ellentéteses, az embert és a természeti környezetet egyaránt károsító válsághelyzetek kibontakozásához és terjedéséhez. 3.1. A növényzeti változások vízháztartási kapcsolatai A növényi élettér a természet vízháztartásának és vízgazdálkodásának legmagasabb szintjén szervezett megnyilatkozása. A növényzeti viszonyokban és különösképpen az erdőkkel borított területek kiterjedésében okozott változások tehát alapvető és messzire tovagyűrűző vízháztartási hatás láncolatot indítanak el a vízföldrajzi adottságok és a vízkészletek társadalmilag jelentős tulajdonságainak alakulásában. Az ember gazdálkodási tevékenységei szempontjából az erdőket érintő változásokat a területhasználati lehetőségekben bekövetkező értékváltozások fogalomkörén keresztül célszerű az élettér-informatika részévé tenni. A területhasználati lehetőségeket jellemző értékváltozások alapvetően ökológiai természetűek, vagyis a helyi éghajlati, vízháztartási és talajtani adottságok integrált kifejezői. Minthogy az ökológiai integrálódás leghatékonyabb és legérzékenyebb eszköze a víz, az erdőket érintő értékváltozásokat a vízháztartásbeli változásokhoz kapcsolódva célszerű nyomon követni. Ilyen meggondolások alapján és elsősorban hazánk, illetve a Kárpát-medence adottságait tartva szem előtt, az erdők változása nyomán a nagyobb tájegységek területhasználati értékében bekövetkező hatásokat a 11. ábra szerinti összefüggésekkel lehet jellemezni. Az erdők és a befoglaló nagyobb tájegység területhasználati és gazdasági értéke közötti kapcsolatot leíró jelleggörbén három szakasz különíthető el : - A kezdeti T-A szakasz, amelyben az éghajlati és más környezeti tényezőknek megfelelő T természetes erdősültségi állapot viszonylagosan kismértékű csökkenésével - ha az kellő körültekintéssel történik - a területhasználati érték általában igen jelentékenyen növelhető; - A közbenső A-B szakasz, amelyben az erdő további csökkenésével a területhasználati érték már csak kismértékben növekszik, sőt később fokozatosan csökkeni kezd; - Az intenzív területpusztulási szakasz, amelyben az erdők további csökkentésével a területhasználati érték már igen jelentékenyen csökken, és az erdők teljes kiirtásával — a helyi természeti és területhasználati adottságoktól függően-minimumra csökken. Az erdő területhasználati szerepének alakulásában meghatározó szerepet játszó vízföldrajzi (vízháztartási, vízjárási, vízminőségi és vízi környezeti) tényezők hatás-