Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás jelene, jövője, a társadalom és a környezet védelme
A vízerő-hasznosítás jelene, jövője, a társadalom és a környezet védelme 133 Napjainkban a tudomány és a technika szédítő ütemben fejlődik, és vitathatatlanul járul hozzá életvitelünkhöz. Sokan talán nem is sejtik, hogy a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem egyik legfontosabb tényezője, társadalmunk termelési—fogyasztási és technológiai rendszerének gyökeres, világméretű reformja. Ennek oka az, hogy ez a rendszer mára teljesen zabolátlan, profitérdekeltségű lett, mely csak egy szük társadalmi réteg pénzügyi érdekeit szolgálja. Ez a témakör valóságos tengeri kígyó, ezért ennek teljes elemzése meghaladja e tanulmány kereteit. Ennek ellenére, e problémakör jelentőségének érzékeltetésére néhánytalán nem is a legreprezentatívabb — példát említek meg. Egyre gyakrabban vesszük igénybe a különböző szolgáltatójavító, szerelő vállalatok feleslegesen költséges tevékenységét, amelyek a javítások során komplett és igen költséges blokkokat dobnak a szemétre, holott annak csak egyik jelentéktelen eleme hibás. E költséges elemcsere számos esetben fölösleges, az csak a gyártó és a szerelők anyagi érdekeit szolgálja. A fölöslegesen kidobott elemek tömege szennyezi a környezetet, cseréje pedig indokolatlanul növeli az energia- és anyagigényes technológiai folyamatokat. Környezetünk szennyezésének és az energia pazarlásának ez az egyik legfontosabb tényezője. A teendők: a fejlődés, a fogyasztás, a technológiai folyamatok és az értelmetlen passziók (roncsderbik, sivatagi autós versenyek) világméretű szabályozása, mérséklése. Vagyis, utódaink érdekében nagyobb önkorlátozás, önmérséklet a fogyasztások terén. Utódaink, saját gyermekeink érdekének védelme is megköveteli ezt. 8. Összefoglalás A tanulmány főbb mondanivalója: - Társadalmunk legfontosabb kérdése a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása. E téren a legfőbb veszélyforrás a fosszilis bázisú energiatermelés és hatásai. Ez az energiatermelési mód szédítő ütemben fogyasztja földünk kimerülöben lévöpótolhatatlan energia (szén, olaj és földgáz) bázisait. Ez az energiatermelési mód környezet és bázispusztitó is. - Ezzel szemben a megújuló és megújítható energiaforrások lényege, hogy azokat a természeti körfolyamatok „örökösen" megújítják (víz, nap és szélenergia) vagy újratermelhetők (pl. a bioenergiák). Az előzőek semmiféle környezetszennyezést nem okoznak (/. táblázat). - A megújuló energiaforrások közül ma a vízenergia a legjelentősebb, mely a világ energiatermelésének 20%-át adja. A még kihasználatlan vízenergia ennek 2-3-szorosa (Mosonyi 1998), ami azt jelenti, hogy teljes kiépítésük esetén a világ összes energiaigényének 60-70%-át volna képes biztosítani. - A megújuló energiaforrások teljes körű kihasználásának ma legfőbb akadálya a két (kalorikus ill. megújuló) energiatermelési mód téves gazdasági szemléletű megítélése. A folyamatok és hatások tekintetében e két termelési mód összehasonlíthatatlan. A kalorikus energiatermelés nemcsak elpusztítja földünk soha-