Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás jelene, jövője, a társadalom és a környezet védelme
136 Kozák Miklós sem pótolható fosszilis nyersanyagait, de ezek hulladékaival szennyezi a légkört és a környezetet is. A megújuló energiákat a természet „ingyen" újra termeli és nincsenek környezetkárosító hatásai (/. táblázat). A biztonságos és nagytávlatú energiaellátás életvitelünk és a társadalom fejlődésének ill. fennmaradásának egyik legfontosabb feltétele. E téren már ma is óriási aránytalanságok vannak, pedig az emberiség létszáma állandóan emelkedik. Ezért a jövőben egyre több energiára lesz szükség, aminek a hagyományos módszerekkel történő biztosítása egyre nagyobb veszélyekkel jár. Tagadhatatlan, hogy a régebbi vízerőmüvek létesítésénél is történhettek hibák, melyek ellentámadásra adtak lehetőséget. Ezért az új vízerőmüvek létesítésére az IEA olyan szabályozó elveket dolgozott ki, melyeknek figyelembevétele a jövőben kötelező. Alapelv, hogy a társadalom összérdeke elsőbbséget élvez, de mindazok, akiket a létesítmény kedvezőtlenül érint, azokat egyértelműen és örök időkre kárpótolni, a hasznon pedig osztozkodni kell. Az etikai követelmények (5. rész) betartása alapkövetelmény. A döntési mechanizmusnak szakszerűnek, törvényesnek és demokratikusnak kell lennie. Emberi jogok tekintetében a társadalom egészének joga az elsődleges, melyet kárpótlással kell ellensúlyozni. Ehhez elengedhetetlen, hogy a civil szervezetek is csak szakszerű prognosztikus szemléletű álláspontot képviseljenek. Ennek előfeltétele, hogy a környezetvédelem igazi szakértőinek el kell határolódniuk a önérdeket képviselő „„megélhetési zöldektől". Társadalmunk jelenlegi pazarló és profit érdekeltségű termelési—fogyasztási rendszere nem felel meg a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem alapelveinek. A világméretű szemléletváltás e téren is elengedhetetlen. A fenntartható fejlődés biztosítása érdekében, a megüj(ítható)uló energiák felgyorsított ütemű térhódítása szükséges. Ez csak a fosszilis bázisú energiatermelés - világméretű - megadóztatása révén lehetséges. Hasonlóan extra adóztatási rendszert kell megvalósítani minden olyan árutermelésre, melyek igazolhatóan feleslegesek, profitérdekeltségüek, egyéni szenvedélyek értelmetlen kielégítésére szolgálnak, melyek nemcsak emberi életet, de értékeket is pusztítanak, miközben bázispusztítóak és környezetkárosítóak is. Az így beszedett adókból egy megújuló energiák és a környezetvédelem (MEK) alapot kellene létrehozni, melyet kizárólag a megújuló energiák egyre nagyobb arányú térhódítására, és azt ezt megalapozó kutatásokra lehetne csak felhasználni. Ezen intézkedések morális alapelve a kővetkező. A jelenlegi fosszilis energiabázis fogyasztóinak kötelességük megteremteni az emberiség fennmaradását és a környezetvédelmét biztosító energia- és vízellátás alapjait. E téren csak akkor várhatók eredmények, ha valamennyi döntéshozóban és az egész emberiségben tudatosodnak a következők: A kalorikus bázisú energiatermeléssel a fenntartható fejlődés nem biztosítható. A kalorikus és a megújuló energiák gazdaságossági összehasonlításának jelenlegi rendszere téves, az teljesen félrevezeti az emberiséget. Nem élhetjük fel felelőtlenül utódaink (gyermekeink) energiabázisait.