Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

A mag

\'

ar vízgazdálkodás jellemzése (EUROWATER) 77 A Vízügyi célelőirányzat legfőbb bevételi forrását a vízkészlet-járulék képezi. A VICE a vízgazdálkodás közcélú feladatainak ellátására fordítható. A főbb felhasználási célok közé tartozik: — a vízkészletek feltárása, a vízrajzi tevékenység fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme, — a közcélú vízi létesítmények, vízi közmüvek fejlesztése, — a vízügyi állami alapfeladatok finanszírozása. A Vízügyi célelőirányzat képzésének és felhasználásának általános jogi kereteit jelenleg a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről rendelkező 1999. évi CXXV. törvény állapítja meg. Az állam a vízügyi feladatai elvégzésének finanszírozását a következő módon biztosítja: — intézmény finanszírozás — ellátmány formájában, — kormányzati beruházások — állami pénzintézeti közreműködéssel, projekt finanszírozással, — Vízügyi célelőirányzat — általában pályázati rendben, — önkormányzati címzett és céltámogatás — szintén pályázati elbírálással. Jelenleg - különös tekintettel az Európai Unióhoz való csatlakozásra — a vízgazdálkodás egyik legfontosabb alapelve a gazdasági szektorok igényeinek kielégítése az ökológiai rendszerek igényeinek figyelembe vételével. Ez az elv látszólag ellentétes a profitorientált, piaci gazdálkodás alapelveivel, azonban a magyar vállalkozók is be kell lássák, hogy ez a gazdasági fejlődés egyedüli lehetséges útja. A környezet-orientált szemléletmód érvényesül például akkor, amikor a privatizáció során a vevőt kötelezik a megvásárolt létesítmény működése során keletkezett környezeti károk helyreállítására. Ugyanez vonatkozik a víz- és talaj-szennyezések felderített okozóira is. Jelentős hatással van a vízgazdálkodásra a támogatások megszüntetése. A vízgazdálkodás egyik fontos feladata a jogi és piacorientált szabályozó eszközök fejlesztése, bevezetése és működtetése. 8. Társadalmi részvétel a vízgazdálkodási döntésekben A demokratikus változásokat megelőzően több esetben a tájékoztatás hiánya a társadalom többségét kizárta a véleménynyilvánítás lehetőségéből, ugyanakkor a kizárólag állami felelősségi körbe tartozó vízkészlet-gazdálkodás az állampolgárokat és a gazdasági szervezeteket felmentette a gazdálkodás felelőssége alól. A vízkészletek hosszú távú hasznosítási és környezetvédelmi érdekei megkövetelik, hogy a készletek felhasználásának körülményeiről a társadalom nyilvános, hiteles és szakmailag megalapozott tájékoztatást kapjon. A nagyobb jelentőségű vízgazdálkodási beavatkozásnál csak a változásokat mérlegelő környezeti hatástanulmány és költség—haszon (kockázat) elemzés figyelembevételével készíthetők elő a javaslatok, majd társadalmigazdasági konszenzus alapján hozható meg a végső döntés. A törvény általános rendelkezései között kimondja, hogy a törvény célja biztosítani: a lakosság kezdeményezését és részvételét a környezetvédelemre irányuló tevé-