Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

74 Szlávik L.—Ijjas I. A következő évtizedekben Magyarországon elsősorban a vízhasználók számára szükséges víz minőségének biztosítása lesz a fö probléma, a mennyiségi igények kielégítése általában nem jelent majd gondot. A vízdíjak a vízellátás költségeivel arányosak és így magasak lesznek, ezért a lakosság takarékoskodni fog a vízzel és így nem várható a lakossági vízigények jelentős növekedése. A vízellátás és a szennyvíztisztítás magas költségei miatt az ipar is várhatóan víztakarékos és tiszta technológiákat fog bevezetni. A mezőgazdaság elsősorban az intenzív növénytermesztés esetén fog öntözéses technológiát alkalmazni. Várhatóan jelentős mértékben fog növekedni az ökológiai vízigény és a vízparti szabadidő eltöltési igény. Utóbbi növelni fogja a víztestek ökológiai, szabadidő eltöltési, esztétikai értékét és a vízparti kulturális örökségek értékét is. 5. A vízgazdálkodás és a gazdasági fejlődés Történelmileg rendkívül nagy szerepe volt Magyarország gazdasági fejlődésében a vízgazdálkodásnak és ez ma is így van. Az ország területének egynegyedét néhány évente illetve évente elöntenék a folyók árvizei a közel 4000 km hosszúságú árvédelmi töltés hiányában, és az ország területének másik egynegyedét állandóan, vagy időszakosan elborítaná az összegyülekező hólé, vagy csapadékvíz, ha nem biztosítaná a vizek elvezetését több mint 11 000 km mesterséges csatorna és összesen több mint 800 m

3sr' átemelő kapacitású szivattyútelep. Az ország gazdasági tevékenységeinek jelentős része ezeken a területeken történik, az ipar, a mezőgazdaság, az infrastrukturális létesítmények és az idegenforgalom szempontjából is nagy jelentőségűek a vízgazdálkodás által mentesített területek. Az elmúlt évtizedekben a vízgazdálkodás általában a vízigények maradéktalan kielégítését tekintette feladatának. A várható igényeket — még változatlan gazdasági és politikai rendszert feltételezve is - a legtöbb esetben túlbecsülték. Ez sok esetben nem a vízgazdálkodás, hanem az egyes ágazatok szakértői hibás becslésének következménye. Úgy például nem váltak be a mezőgazdasági előrebecslések, az öntözővíz igények a vártnál sokkal kisebb mértékben növekedtek a Tisza-völgyben. A lakosság, a mezőgazdaság és még az ipar számára szolgáltatott víz fogyasztói ára is nagyon alacsony volt a jelentős állami támogatás következtében. Magas állami támogatás tette olcsóvá a műtrágyákat, így öntözés helyett szárazgazdálkodással, nagy mennyiségű műtrágya felhasználással növelték a terméseredményeket. Voltak korszerűnek tekinthető vízminőség-védelmi jogszabályok, de ezeket nem érvényesítették. A szennyező ipari üzemek állami tulajdonban voltak, az állam nem büntette saját magát. A településfejlesztés és iparfejlesztés sokszor nem vette figyelembe a vízi infrastruktúra fejlesztésének költségeit és nehézségeit. A kilencvenes évek eleje óta a vízgazdálkodás és a gazdasági élet kapcsolatát új sajátosságok jellemzik. A piaci viszonyok érvényesülése, a privatizálás, a magyarországi és a szomszédos országokban lezajló politikai és egyéb változások miatt sok ipari és mezőgazdasági vállalkozás tönkrement. A lakossági és ipari vízfogyasztás 3040%-kal csökkent, a mezőgazdasági vízfogyasztás csökkenése még ennél is jelentősebb volt. Az állami támogatás megszűnése következtében csökkent a műtrágya-felhasználás, a hús és a tej felvásárlói árának anomáliái és egyéb tényezők miatt