Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)
A mag \'ar vízgazdálkodás jellemzése (EUROWATER) 63 dö az öntözési igények kielégítésére, a nagyobb részt a Tiszából kell biztosítani. Erre szolgál a Tisza—Körös-völgyi együttműködő vízgazdálkodási rendszer, melynek legföbb elemei a tiszalöki és a kiskörei vízlépcső a Tiszán, valamint a békésszentandrási vízlépcső a Hármas-Körösön. A vízlépcsők által felduzzasztott vizet nagy vízellátó csatornák (Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Nagykunsági-főcsatorna stb.) és azok mellékcsatornái vezetik el az öntözni kívánt területekre. Szélsőségesen száraz években az öntözési igényeket a kritikus időszakokban a kiskörei tározóban tárolt víztöbbletből elégítik ki. A Duna menti öntözések számára a Duna vízkészlete — még a legszárazabb években is — bőven elegendő, problémát ilyenkor legfeljebb az alacsony vízállás jelent, ami miatt — vízlépcsők hiányában - szivattyúzással kell a vizet a folyóból kiemelni és az öntözőrendszerekbe juttatni. 1998. január 1-én 311 000 ha volt Magyarországon az öntözésre berendezett terület, melynek nagyobb részét — több mint 218 000 ha-t - az állami tulajdonban lévő fömüvek láttak el öntözővízzel. Főművek nélkül 93 000 ha öntözésre berendezett terület vízellátása biztosított. Az öntözésre berendezett területek nagysága 1985—86-tól kezdve 1991-ig jelentősen emelkedett, azóta mértéke csökken. 1986-tól kezdődően nemcsak a területi fejlődés volt jelentős, hanem a berendezések műszaki színvonalában is kedvező változás ment végbe. Elterjedtek a nagyteljesítményű csévélhető esőztető és lineár típusú öntözőberendezések. Az öntözésre berendezett területek tulajdonváltása azonban gondot okozott a nagyteljesítményű berendezések tulajdonlásában, üzemeltetésében és használatában. A főmüves vízellátási 1998. január l-jén az öntözőrendszerekben lévő 1125 km állami tulajdonú-vízügyi igazgatóságok által kezelt-öntözöcsatorna és 3546 km kettős működésű csatorna biztosítja. A főmüves vízellátásra berendezett területek vízfelhasználása 1992-96 között 118-325 millió m 3, az egy hektárra felhasznált vízmenynyiség 1170-2080 m 3 között alakult, döntően a tenyészidei csapadék mennyiségének függvényében. Az állam közvetlen feladatát képezi a vízpótló és regionális müvek kiépítése, fenntartása, üzemeltetése. Ezek a müvek teremtik meg adott térségekben a termelői vízszolgáltató müvek fejlesztésének alapját a vízkészlet biztosítása és odavezetése által. A termelői vízszolgáltató müvek építése nem az állam feladata. A megvalósítás elképzelhető az érdekeltek társulata, társulása útján, vagy valamilyen gazdasági társaság által finanszírozva. Az állam a beruházáshoz pályázat alapján támogatást nyújt. A kisbirtokok, földhasználatok létrejötte a felszín alatti vízből, kis mélységű kutakból történő öntözés elteijedését vonhatja maga után. A felszín alatti vízforrások tömeges igénybevétele - az egyenként kis vízhozamot kitermelök vízhozamainak összegződéséből adódóan — a felszín alatti vízkészletet rövid idő alatt kedvezőtlenül befolyásolhatja. A főmüvi öntözővizet 1990-ig hatóságilag rögzített — országosan egységes — díj ellenében szolgáltatták. 1990-től a vízszolgáltatási díj szabadáras kategóriába került és fedeznie kell — egyelőre még a fenntartás költségeinek kivételével — a szolgáltatás teljes költségét. Az egyes öntözőrendszerekben a rendszer adottságaitól függően a vízszolgáltatási díj igen eltérő. Magas a díj a kis területű és szivattyús vízellátású öntözőrendszerekben és
