Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

504 Somlyódy L.—Hock В. KOI (kt/év) 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 О 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 («> KOI (kt/év) 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 4. ábra. A be- és kilépő KOId-terhelések (a) az ország egészére és (b) a Tisza vízgyűjtőjére (1980-1998) Figure 4. Entrance and exit CODd loads of Hungary for the entire country (a) and for the Tisza River Basin (b) (1980-1998) Bild 4. Ein- und austretende CSBj-Belastungen (a) für das ganze Landesgebiet, (b) für das ungarische Theiß-Einzugsgebiet (1980-1998) рис. 4. Нагрузки ХПКф поступающие в страну и выходящие из неё для страны (а) и для водосбора р.Тиссы (Ь) zárható: a már említett 177 kt/év KOIa-kiboesátás (települések és ipar, amin belül a települési csatornahálózattól független ipar mintegy 30%-ot tesz ki) kisebb, mint a folyóvíz észlelésekből levezetett eredő hatás. A jelenlegi helyzetre csak a településekre mintegy 300 kt/év vezethető le (Somlyódy et al. 2000b), amely — figyelembe véve a lebomlás és a felszín alatti hozzáfolyás szerepét - reálisabbnak tűnik. Az V. táblázat 1994—1998 átlagában a ki- és belépő szelvények, továbbá a főbb mellékfolyók határszelvényeinek vízminőségét jellemzi. A hazai kibocsátások és a külföldi eredetű mellékfolyók hatása eredményeként megfigyelhető a Duna és különösen a Tisza országon belüli, romló minősége, valamint — ahogyan arra korábban már utaltunk - a kisebb folyók általában rosszabb állapota A határon túlról érkező („folyamatos") terhelések országonkénti megoszlását a vízminőségi észlelőhálózat adatai alapján becsülhetjük. Az elvégzett elemzések szerint a KOId-terhelés valamivel több mint a fele felvízi (német, cseh és osztrák) eredetű. Egyaránt mintegy 22% érkezik Szlovákiából és Romániából, a fennmaradó (kis) hányad pedig Ukrajnából (ÖP vonatkozásában Románia részesedése 10%-kal nagyobb mint Szlovákiáé, VITUKI 1999). Az összes hazai kibocsátás tehát a távozó anyagáramoknak nem több mint 20%-a (ez „osztott" vízgyűjtőnként természetesen ismét változik: például a Sajón - komponenstől függően - elérheti a torkolatnál mért érték 40-50%-át, Somlyódy et al. 1999b). Összességében a vázolt arányok jól mutatják, hogy ugyan a Duna és a Tisza vízminősége az országon áthaladva némileg — a saját emisszióink következtében is - romlik, a külföldről érkező szennyezések meghatározó szerepet játszanak a hazai folyók vízminőségénekjövőbeli alakulása szempontjából.