Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

A vízminőség és szabályozása 505 V. táblázat A vízminőség 90%-os tartósságú értékei és mintavételkori átlagos vízhozamok (1994—1998) néhány belépő és kilépő szelvényben Vízfolyás KOI

d (mg/l) Összes P (mg/m

3) Q* (m

3/s) Duna (be) 15,7 177 1913 Lajta 20,7 270 9,18 Rába 27,6 342 8,21 Vág** 20,4 300 188 Garam** 20,8 330 49,5 Ipoly 28,7 786 4,87 Duna (ki) 20,9 192 2200 Tisza (be) 12,0 150 231 Bodrog 20,3 187 112 Sajó 20,0 258 20,1 Hernád 27,0 550 30,5 Túr 13,8 135 12,3 Szamos 30,6 240 124 Kraszna 38,1 943 7,58 Berettyó 35,3 545 11,2 Sebes-Körös 15,9 291 27,2 Fekete-Körös 19,0 245 35,1 Fehér-Körös 18,0 218 20,8 Maros 55,5 400 194 Tisza (ki) 25,8 336 831 * Mintavételkori vízhozamok átlagai ** 1992-1995. évi VITUKI-VUVH közös vizsgálatok 2.3. Felszín alatti vizeket érő emissziók A felszín alatti vizeket potenciálisan veszélyeztető szennyezőforrások száma tízezres nagyságrendű. A források közül természetesen sok nem jelent reális veszélyt, mert megfelelő védelemmel látták el, vagy a felszín alatti vizeket a kötött fedőréteg, illetve a tartósan felfelé irányuló vízáramlás természetes módon védi. A felszíni eredetű szennyezésekre érzékeny víztartók esetében azonban fokozott jelentősége van annak, hogy milyen kockázati hatásokkal járó anyagokról van szó. Sérülékenynek számítanak a karsztos (különösen a fedőréteg nélküli, ún. nyílt karsztos) területek, illetve a kötött fedőréteggel vagy felszín közeli vízzáró réteggel nem rendelkező talaj- és sekély rétegvizek (Somlyódy et al. 2000b). Gyakori a lefelé irányuló vízáramlás, amelyet a vízkivétel tovább erősít, ezzel fokozva a „sérülékeny-