Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

A vízminőség és szabályozása 503 stratégiák kidolgozása volt, amely figyelembe veszi az anyagok körforgását a környezetben és a társadalomban/gazdaságban egyaránt (Baccini—

Brunner 1991 ). A vizet érö vízminőségi hatások értékeléséhez természetesen becsülni kellett a pont- és nem-pontszerü emissziókat. Az elemzések szerint, 1992-ben a felszíni vizeinket érö ÖN és ÖP terhelés 85 kt/év és 17 kt/év volt (az ÖN 1988-hoz viszonyítva - elsősorban a mütrágya-felhasználás drasztikus csökkenése következtében - mintegy 30%-kal mérséklődött, ezzel szemben az ÖP a korábbi „túlhasználat" és a talajhoz való kötődés miatt alig módosult). A nitrogén 60-70%-a (mezőgazdasági) diffúz eredetű, míg a foszfornál az arány csupán 30-40% (a viszonyok természetesen vízgyűjtőnként erősen eltérőek lehetnek). A magyarországi tápanyag-kibocsátás 10-15%-a Duna-medence teljes emissziójának, azonban a „visszatartás" a vízrajzi és területi sajátosságok miatt igen nagy: 70% feletti (Somlyódy et al. 1999a). Fontos következtetés tehát, hogy a nitrogénnel összefüggő problémák megoldása a nem-pontszerű szennyezések (és az azokhoz vezető tevékenységek) szabályozása nélkül aligha lehetséges. 2.2. A határon túli terhelések és vízminőségi hatásuk Felszíni vízkészleteink 95%-a külföldről származik. Ennek döntö szerepe van a vízminőség magyarországi alakulásában. A további teendők meghatározása érdekében fontos tudni, hogy mekkorák a hazai kibocsátások a külföldi eredetű terhelésekhez viszonyítva, és romlik-e a hazai szakaszon a vízminőség? A válasz sok ok miatt nem könnyű: — A vízminőség hosszirányú változását komponenstől függően számos lebomlási, átalakulási és visszatartási folyamat befolyásolja (ezek általában pozitív hatásúak); — Az emissziók az emiitett, rendkivül alacsony számú mintavételezés miatt alig becsülhetők; — A jelenlegi gyakoriság mellett a hiányos mintavételezésből származó, évi átlagra statisztikailag levezethető hiba a Dunára és a Tiszára elérheti a 10 20%-ot, a kisebb folyókra pedig ennél nagyobb is lehet (Somlyódy et al. 1986, ClementBuzás 1999). Ehhez adódik a mintavételezés és az analitika komponenstől függő hibája; — A felszín alatti hozzáfolyás hatása alig becsülhető (ez anyagáramban enyhén növelő hatású). A 4. ábra az ország egészére és a Tisza vízgyűjtőjére be-, illetve kilépő KOIj terheléseket szemlélteti, az elmúlt közel húsz évre (az országos vízminőségi észlelőhálózat adataiból számítva). Látható a különbségek évről évre történő változása és az, hogy az országos növekmény az elmúlt években 300 kt/év körüli: a külföldi eredetű anyagáram 15-20% (körülbelül ugyanez érvényes az összes P-re is). A befogadó adatokból levezetett növekmény az emisszió oldaláról szabatosan nem indokolható, azaz a különböző komponensekre vonatkozó országos mérleg nem