Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

A vízminőség és szabályozása 497 1.4. Üledék A rendszeres hazai vízminőség-vizsgálatok közel fél évszázados történetének egyik mostohagyerekét képezik az üledékvizsgálatok. Egy-egy esetenkénti célvizsgálaton kívül [a Soroksári-Duna vizsgálata (KDV—KOFE, 1994), tiszai hossz-szelvényvizsgálatok a 2000. évi rendkívüli nehézfémszennyezések nyomon követésére, 1989 után kisgyakoriságú vizsgálatok a közös szlovák—magyar Duna-szakaszon ( VITUKI 1996), a közös szlovén-magyar határvízvizsgálatok] átfogó országos vizsgálatra soha nem került sor. Az üledék minősítésére hazai szabvány mind ez ideig nem is létezett (a közimúltban megjelent 10/2000. (VI. 2.) KöM—EüM-FVM—KHVM együttes rendelet 2. sz. melléklete a felszín alatti vizekre és ahhoz kapcsolódó talajra ad meg határértékeket, azonban a felszíni vízi üledékre történő alkalmazására még nincs semmiféle tapasztalat). A szlovák-magyar vizsgálat keretében (VITUKI 1996) tíz szervetlen komponenst (higany, kadmium, ólom, réz, króm, nikkel arzén, vas mangán, cink) és 11 szerves komponenst (lindán, DDT, heptaklór, metoxi-klór, PCB, fluorantén, benzapirén, fenantrén, összes ß-aktivitäs, Cs-137) határoztak meg az üledékből. A kisszámú vizsgálat miatt csak a mérési eredmények minimum-, maximum- és átlagértékének közlésére szorítkoztak, de az ott ismertetett kanadai szabvány alkalmazására már nem került sor. Annyi utólagosan megállapítható, hogy a mért maximumértékek a szóban forgó szabvány „legkisebb hatásszint" értékeit minden esetben meghaladták. 1.5. Rendkívüli szennyezések (haváriák) A felszíni és a felszín alatti vizek - többnyire kisvízi állapotra vonatkozó - statikusnak tekintett minőségi viszonyait átmenti jelleggel, de „drasztikus" mértékben változtathatják meg a rendkívüli szennyezések. Ezek definíciója távolról sem egyértelmű. Magyarország alvízi ország jellege miatt különösen lényeges a fogalomnak két- és többoldalú megállapodások keretében történő definiálása, annak érdekében, hogy a külföldi eredetű haváriákat jogilag és gazdaságilag hatékonyan kezelni tudjuk. Példaképpen a magyar-román relációban jelenleg tárgyalás alatt álló fogalom meghatározását közöljük. Eszerint: „Rendkívüli szennyezésnek minősül az a szennyezés, amely baleset, műszaki meghibásodás, mulasztás vagy természeti katasztrófa következménye. Ennek hatására közvetlen vagy közvetett módon a vizek minőségének hirtelen romlása következik be, melyet követően a víz a vízfelhasználók részére használhatatlanná válik, illetve a vízi ökoszisztéma egyensúlyának súlyos megbomlásához vezet. Rendkívüli szennyezésnek minősíthető az a szennyezés is, mely alkalommal a vízminőség romlása szín, illetve szag jelentős elváltozásában, illetve uszadék, habüledék megjelenésében nyilvánul meg, valamint a víz felszínén olajfolt észlelhető, vagy halpusztulás, illetve más vizi élőlények pusztulása következik be." A tárgyalások során a magyar fél a fenti szövegtervezetet ki kívánja egészíteni az alábbiakkal: „A rendkívüli szennyezés fogalmába tartozik a víz minőségének azon állapota is, amelyet nem veszélyes anyagok közvetlen bejutása okoz, de a vizfolyásokon a rendkívüli szennyezés jellegzetes nyomai mégis ész-