Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

498 Somlyódy L.—Hock В. lelhetők. Ilyen a kedvezőtlen hidrometeorológiai viszonyok hatására bekövetkező vízminőségromlás (oxigénhiány), vagy a téli kedvezőtlen öntisztulásból fakadó vízkémiai és/vagy vízbiológiai elváltozás. A román fél ugyanakkor a rendkívüli szennyezés fogalmát egy numerikus határértékrendszerhez kívánja kötni. A rendkívüli szennyezések száma 1981-1992 között mintegy felére csökkent (a későbbi évekre nem áll rendelkezésre információ). A szennyezések zöme hazai eredetű volt. Kőolaj és annak származékai az esetek több mint egyharmadában voltak a rendkívüli szennyezések okozói. A gazdasági recesszió jellegzetes velejárója lehet a technológiai meghibásodásból, a hulladékok nem megfelelő tárolásából és kezeléséből, gondatlanságból stb. származó rendkívüli szennyezések gyarapodása és súlyosabbá válása. Ezek az okok vezettek a 2000 februári romániai eredetű rendkívüli cianid, majd egyéb szennyezésekhez, keret), amelyek nagyságrendileg lényegesen nagyobbak voltak a Magyarországon eddig észleltektől, és európai viszonylatban talán csak a rajnai Sandoz szennyezéssel mérhetők össze. Kiemelték alvízi kiszolgáltatottságunkat, a védekezés korlátjait, és a különböző nemzetközi egyezmények és megállapodások „írott malaszt" jellegét. Ugyanakkor pozitívan értékelendő, hogy az egész kérdéskör komoly szakmapolitikai súlyt kapott, itthon és nemzetközileg egyaránt (többek között а II. Víz Világfórum is felvette ajánlásai közé a szennyezési katasztrófák kezelését — Gayer 2000). A rendkívüli szennyezések közül is kiemelkedő volt, amikor a 2000. január 30-án a nagybányai szennyvíztározó töltésszakadását következtében fél napon belül mintegy 100 tonna cianid ömlött ki. A szennyezőanyag elérte a Szamost, majd a Tiszán és a Dunán keresztül vonult le. A koncentrációcsúcsok —a mérések és az azokat jól követő számítások (5. ábra) szerint - a Szamoson meghaladták a 30 mg/I-t, a Tisza felső szakaszán a 10 mg/l-t és még a határszelvénynél is nagyságrenddel nagyobb volt (1,5 mg/l), mint a különböző hazai és nemzetközi szervezetek előírásai (0,05-0,1 mg/l). Az élővilág soha nem látott és máig sem teljesen feltárt károsodása következett be (a halpusztulást 1000 tonnára becsülik). A baleset nehézfémek, elsősorban réz és cink vízbe jutását is kiváltotta. A helyzetet (és annak értékelését) számottevően bonyolította a hóolvadás és esőzés hatására a vízjárási viszonyok — nevezetesen a vízállás és a vízhozam — időbeli változása. A cianidhullám levonulását összetett hidraulikai transzport modellel elemeztük (Somlyódy—Koncsos 2000). A hullám levonulását és a különböző kölcsönhatásokat elemző számítások azt a hipotézist igazolták, hogy a cianid — a rézzel történő komplex képződés miatt — a vízfázisban marad (ezzel párhuzamosan a réz mennyisége az üledékből történő kioldódás miatt folyásirányban mintegy 30%-kal nő). A hosszú távú ökológiai és vízminőségi hatások szempontjából kedvező az, hogy a cianidszennyezés gyakorlatilag az üledékben való felhalmozódás nélkül hagyta el a Tisza hazai szakaszát (ugyanez valószínűen nem mondható el a későbbi nehézfémszennyezésekre; ezekre - az árhullámok hatásától is függő — kiülepedés gyanítható, amely jövőbeni kockázatokat jelenthet). A kiskörei tározó előrelátó vízkormányzása nagymértékben segített a károk mérséklésében. A vízminőségi megfigyelések azonban több anomáliára utaltak. Esetenként az észlelt legnagyobb étékek nehezen voltak értelmezhetők (például folyásirányban nőttek). A kiskörei tározó feletti szakaszon — ahol a felkészülésre viszonylag kevés idő állt rendelkezésre - a mérési gyakoriság nem volt mindig kielégítő és/vagy az nem fedte le a hullám teljes levonulását. A monitorozás