Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai

A hazai vízigények és vízkészletek áttekintése stratégiai szempontból 465 A növényzet optimális fejlődéséhez a növény fejlettségi szintje és a meteorológiai viszonyok által meghatározott vízmennyiségre van szükség (ez a növény vízigénye). A vízfelvétel forrása a gyökérzónában rendelkezésre álló talajnedvesség, amit az éppen lehulló és talajba szivárgó csapadék, a talajnedvesség zónájában tárolt megelőző csapadék és a kapilláris úton felvehető talajvíz (talajvízpárolgás) alakít. E két utóbbi mennyiségét befolyásolja a növény gyökérzónájának fejlődése, a talaj típusa és a talajvíz mélysége. Ha ezek együttesen kisebb vízfelvételt biztosítanak, mint a növény vízigénye, a hiányt öntözéssel lehet pótolni. Ellenkező esetben a növény fejlődése elmarad az optimumtól. A növény vízigénye (Szalóki 1994), a csapadék és a talajvízszint időben változó folyamatok, sőt a növényfajta, a talaj és a talajvízjárás típusának számos kombinációja lehetséges. A növények öntözéssel pótolható vízhiánya (az öntözés nettó vízigénye) igen széles tartományban változhat. Jellemző növények 80%-os valószínűségű vízhiányainak időbeli eloszlását mutatja a II. táblázat, vályogtalaj és közepes mélységű talajvíz esetére. Homokos talaj és mélyebb talajvíz esetén a vízhiányos időszak korábban kezdődik, és az összegzett vízhiány mintegy 40-80 mm-rel nagyobb. Ha a vízigények sztochasztikus jellegének megfelelően kisebb valószínűségű, pl. 50%-os tartósságú értékekkel számolunk, ez a növény vízigényét (és ezzel azonosan a nettó öntözési vízigényt is) mintegy 20-30 mm-rel csökkenti. A növény vízigényének biztosításához a technológiai veszteségek miatt a nettó igénynél több vízre van szükség; a jelenlegi technológiák mellett ez akár a nettó igény kétszerese is lehet. A növényfajták területi arányainak figyelembevételével súlyozott területi vízigény csúcsa júliusban és augusztusban van. A jelenlegi viszonyok mellett, amikor a zöldségek öntözése jelentős hányadot képvisel a teljes öntözési igényen belül, a csúcs inkább júliusra esik. A tervezett fejlesztésekben nő az olaj- és a takarmánynövények aránya, amelyek csúcsigénye viszont augusztusban jelentkezik. A hazai hidrológiai körülmények mellett az augusztusi lefolyás általában kisebb mint a júliusi, így - még a mai arányok mellett is - regionális szinten az augusztus a felszíni vizekből történő öntözés kritikus időszaka. Az augusztusi időszak kisvízi hozama olyan regionális tervezésre alkalmas, ahol a növényfajták arányai megfelelnek az országos átlagnak, gyakorlatilag minden olyan terület, ahol nem a zöldségtermelés az uralkodó. A kisvízi időszakban rendelkezésre álló hozam határozza meg az augusztusban kiöntözhetö mennyiséget: napi 14—15 órai öntözést feltételezve, 1 m

3 s

_

1-ból havonta kb. 1,6 millió m

3-t lehet öntözni. Mivel az augusztusi vízigény megközelítően az éves vízigény harmada, az augusztus kisvízi időszakában rendelkezésre álló 1 m

3 s~'-nyi vízhozamból évente mintegy 5 millió m

3-t lehet öntözésre fordítani. A stratégiai vizsgálatok során abból indultunk ki, hogy az intenzív művelési formában megmaradó területeken, és azoknál a növényeknél, amelyeknek hektáronkénti termelési értéke meghaladja a 250-300 ezer Ft-ot, egyre inkább teret nyer az öntözés korszerű szemlélete: az szerves részévé válik a magasabb termelési érték előállításának. Az öntözési vízigényeket ez utóbbi szemléletnek megfelelően becsültük {II. táblázat), amelyik a legfontosabb információkat és feltételezéseket tartalmazza. Takarékos technológiákkal és a talaj- és talaj vízviszony oknak megfelelő növények megválasztásával a vízigények 20-40%-kal csökkenthetők, de ez mindaddig nem várható, amíg a készletek oldaláról nem jelenik meg korlátozás, illetve nem emelkedik a víz ára. Az éghajlatváltozás vízigényekre gyakorolt hatását a szabad készletekre gyakorolt hatásával együtt tárgyaljuk.