Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

442 Nováky Béla tározás feltételei. Atározás méretezésénél a tározófelület párolgásának növekedésével, a talajvízszintek várható csökkenése következtében a szivárgási veszteségek növekedésével kell számolni. A vízkészlet-gazdálkodásban a jelenleginél is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vízigény-szabályozásra, nagyobb figyelmet kell fordítani a víztakarékos technológiák alkalmazására; — Az éghajlatváltozást figyelembe kell venni a természetvédelemi célú vízgazdálkodás fejlesztésében. Az éghajlat ariditásának növekedése főként a természetes vagy mesterségesen kialakított vizes élőhelyeket befolyásolhatja kedvezőtlenül. Számolni kell azzal, hogy a vizes élőhelyek egy része teljesen kiszáradhat, a ma is előforduló száraz időszakok gyakorisága és időtartama megnövekszik. A vízfolyások nyári kisvízi hozamainak csökkenése, a vízfolyás sebességének ezzel együtt járó csökkenése, a vízhőmérséklet növekedése, az állóvizek vízcseréjének lassulása, sótartalmának növekedése mind-mind olyan változás, ami befolyásolhatja az élővilágot. Feltehetően az éghajlatváltozás megnöveli a természetvédelmi értékeink fennmaradását elősegítő vízgazdálkodási feladatokat, ez pedig segít a vízgazdálkodók és a természetvédők újbóli és egyre mélyülő egymásra találásában. 4.2. Ajánlások — A globális éghajlatváltozás regionális és lokális következményeinek becslésére szolgáló módszerek — a durva felbontású éghajlatmodellekbe beágyazott regionális léptékű, finomabb felbontású modellek, a regressziós kapcsolatok tér- és időbeli finomítása, az időjárási helyzetek és a makrocirkulációs típus kapcsolatának elemzése - fejlesztése, amelyek a korábbiaknál nagyobb megbízhatósággal és térben differenciáltabban adnak becslést a vízgazdálkodás szempontjából különösen fontos éghajlati jellemzőkre, az átlagos éghajlati jellemzők mellett azok változékonyságára, a rövidebb időtartamú éghajlati eseményekre, különösen a nagy csapadékokra és a szélsőségekre. Vizsgálni kell a nagyobb régiókra előre jelzett éghajlati jellemzők kisebb vízgyűjtőkre való lebontásának lehetőségeit és korlátjait; — Vízgazdálkodásunk stratégiájának alakításában különösen fontos, hogy a globális éghajlatváltozás hazai következményeinek becslésére eredményesen használt módszerek — elsősorban trendelemezések, regressziós kapcsolatok, paleoklimatológiai analógiák — felhasználásával minél előbb el kell végezni a regionális becsléseket a hazai vízfolyások határainkon túli, elsősorban a Kárpát-medencében fekvő vízgyűjtőire is legalább olyan mértékben, mint amilyen mértékben ezek a vizsgálatok a hazai területre már elkészültek. Szükséges — a nemzetközi együttműködés lehetőségeit kihasználva — az éghajlatváltozás becslését a Duna-medence egészére kiterjeszteni; — Fejleszteni és alkalmazni kell a területhasználatban bekövetkező változások felszíni és felszín alatti vizekre gyakorolt hatásainak vizsgálati eljárásait, az éghajlatváltozások és a területhasználati változások szétválasztására szolgáló el-