Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 443 járásokat. Különösen fontos az erdőterületben bekövetkezett változások vízforgalomra gyakorolt hatásainak vizsgálata, vizsgálati módszereinek fejlesztése, a főként kísérleti vízgyűjtőkön szerzett tapasztalatok nagyobb vízgyűjtőkre való kiterjesztési lehetőségeinek és korlátjainak vizsgálata, az erdősítés fafajtól is függő vízháztartási—vízforgalmi hatásainak vizsgálata; — Célszerű megvizsgálni, hogy kimutathatók-e a vízjárásban, a vízjárás stabilitásában olyan változások, amelyek az éghajlat esetleges múltbeli változására, ingadozására utalhatnak. Minél nagyobb számú vízgyűjtőre vizsgálni kell a hosszú idejű lefolyás idősorokban lehetséges tendenciákat, kiegészítve azokat a vízgyűjtő csapadékának és hőmérsékletének tendenciavizsgálatával. Fejleszteni kell azokat a módszereket, amelyekkel lehetőség van a vízjárásra jellemzők idősorában az éghajlati hatások szabatos leválasztására, továbbá a természetes és az emberi tevékenységekből eredő hatások egyidejű, szimultán szétválasztására; — Az éghajlatváltozás lefolyásra gyakorolt hatásainak vizsgálatában elsősorban a hő- és vízháztartási egyenleteken alapuló, fizikailag is megalapozott (konceptuális) modellek korábbiaknál nagyobb számú használata szükséges. Folytatni kell a korábban eredményesen használt hazai kifejlesztésű modellek alkalmazását, kiterjesztve azt minél több vízgyűjtőre. Szükség lehet újabb, elsősorban az éghajlatváltozás kisvizekre gyakorolt hatásainak becslésére szolgáló modellek kifejlesztésére, amihez célszerű áttekinteni és értékelni a világban meglévő nagyszámú modellt. Vizsgálni kell a modellek éghajlati forgatókönyvekhez való kapcsolásának lehetőségét, fel kell tárni a modellek tér- és időléptékének hatását a hatásvizsgálatok megbízhatóságára, miként lehet a modellekbe beépíteni a területhasználatban bekövetkező változások hatásait, s talán legfontosabb feladatként, fejleszteni kell a konceptuális modellek-általában az éghajlati hatásvizsgálatokban alkalmazott vagy alkalmazásra javasolt modellek —stabilitását eltérő éghajlatokra tesztelni, és főként igazolni képes eljárásokat; — Fejleszteni kell azokat a módszereket, amelyek az éghajlatváltozásból eredő vízminőségi hatások és a közvetlen szennyező hatások szabatos, megbízható elválasztását lehetővé teszik; — Vizsgálni kell a különböző vízigények, de legfőképpen az élő szervezetek fiziológiai és ezért nem helyettesíthető vízigényeinek éghajlati érzékenységét. A növényi vízigények számítása tekintetében konszenzusra kell törekedni a különböző meglévő számítási eljárások között, megjelölve azt az eljárást, amely leginkább alkalmas nem csak a jelen, de a jövőben várható éghajlati körülmények közötti alkalmazásra. Vizsgálni kell, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással van a növényi tényezőre, a szén-dioxid-koncentráció növekedésének vízfelhasználási tényezőre gyakorolt, a klímakamrás kísérletekkel igazolt hatása miként érvényesül üzemi és főként nagytérségi viszonyok esetében; — Múltbeli tapasztalatokra támaszkodva, a korábbinál nagyobb részletességgel fel kell tárni, hogy a vízgazdálkodási feladatokban alkalmazott (tágabban értelmezett) technológiák milyen mértékben érzékenyek az éghajlatra, következésképpen az éghajlatváltozásra. Vizsgálni kell, hogy meglévő nagylétesítményeink miként üzemelnek éghajlatváltozás esetén.