Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 437 fogyasztható oxigén áll rendelkezésre (csökken az „öntisztulás"). Módosulhat a tavak és folyók szervetlen szénrendszere. Változhatnak az eutrofizálódás folyamatai: a legtöbb reakciósebesség a hőmérséklettel exponenciálisan nő. Ismereteink szegényesek, a bizonytalanságok nagyok. A MINEQL-modell segítségével elvégzett vizsgálatok szerint a levegő kétszeres рССЬ növekedése a tavak sótartalmának és keménységének növekedését okozza. A sótartalom növekedésének és az ionösszetétel változásának hatása a vízhasználatra, a tavak biológiai anyagforgalmi folyamataira és az eutrofizálódásra ma még kevéssé ismert. A MINEQL egyensúlyi kémiai modell kevésbé alkalmas a folyókban megfigyelt nem egyensúlyi viszonyok tanulmányozására. 3.4. Az éghajlatváltozás hatása a vízigényekre A múlt tanúsága szerint a különböző típusú vízigények közül elsősorban a lakossági és a mezőgazdasági vízigények érzékenyek az éghajlatra, az éghajlat ingadozására. Különösen érzékeny az élő szervezetek (fajlagos) vízigénye, hiszen hőmérséklettől függő vízleadásuk, belső vízháztartásuk szabályozása alapvető eszköz életfolyamataik optimális feltételek között tartásában. A múlt tapasztalatai azt is alátámasztják, hogy még az éghajlatra különösen érzékeny vízigények is nagymértékben, az éghajlatét általában meghaladó mértékben függnek a nem éghajlati tényezőktől: lakossági vízfogyasztás esetén a szociális ellátottságtól, a lakások komfortfokozatától, a település típusától, mezőgazdasági vízigényeknél az alkalmazott technológiától, pl. az állattartás vagy az öntözés technológiájától. A lakossági, ipari és az állattartás vízigényeinek éghajlati érzékenységére a múltban általánosításra lehetőséget adó számban és vizsgálati mélységben tanulmányok nem készültek. Eseti vizsgálat szerint a lakossági (települési) vízfogyasztás szoros összefüggésben változik a hőmérséklettel: a vízfogyasztás a nyári időszakban a hőmérséklet 20-25 °C tartományában a hőmérséklet 1 °C-os emelkedésével mintegy 3-4%-kal növekszik. Istállóban tartott állatok esetében kimutatták, hogy a vízleadással (párolgás, izzadás) történő nedves, és a főként hővezetéssel történő száraz höleadás aránya a hőmérséklettel nő: értéke 15 °C-nál 35%, 25 °C-nál 65% és 35 °C-nál 90% körüli. Feltételezhető, hogy hasonló képet mutat az állatoknak a vízleadással nyilvánvaló szoros kapcsolatban lévő (fajlagos) itatóvízigényének a hőmérséklettel összefüggő változása is. Az éghajlatváltozás a lakossági (települési), az ipari és az állattartáshoz kötődő vízigényeket csak kismértékben érinti. A melegedés következtében főként a személyi vízigények, illetve az állatok ivóvíz-itatóvíz igénye növekszik, nagyjából a párolgás növekedésének mértékében, azaz a globális melegedés fokozatától függően 5—10%ban. Mivel ezek a vízigények a teljes települési, illetve állattartási vízigény csak egy részét, települési vízigény esetén kisebb hányadát teszik ki, a teljes vízigény-növekedés ennél lényegesen kisebbre várható. A vízigények közül a növények vízigényének és az öntözéses növénytermesztés öntöző-vízigényének éghajlati érzékenysége a leginkább tanulmányozott. A vízigények számítására több eljárást dolgoztak ki, amelyek főként a számításban figyelem-