Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 433 A HOLV—TAPI-modellel végzett éghajlati hatásvizsgálatok azt mutatták, hogy a hőmérséklet egész évben várható növekedése, a csapadék éven belüli átrendeződése: a téli csapadék növekedése és a nyári csapadék csökkenése az évi lefolyás éven belüli átrendeződéséhez vezet, vízfolyásainkon eléggé egyértelműen valószínűsíthető a téli félév lefolyásának növekedése és a nyári félév lefolyásának csökkenése. A nyári hónapok lefolyásának csökkenését a regressziós vizsgálatok is alátámasztják. A nyári hónapokban a lefolyás csökkenése a globális melegedés fokozatától függően 10—15%-tól 30—35%-ig is terjedhet. A lefolyás csökkenését a megnövekvő vízbevezetések mérsékelhetik. A téli félév hőmérsékletének emelkedése miatt csökken a hó formájában lehulló csapadék aránya, csökken a téli időszakban felhalmozódó hó mennyisége, a hótakaró olvadásának ideje korábban jelentkezik. A korábban beköszönő olvadás miatt az első hóolvadásból származó árhullámok általában - főként a kisebb és ma is melegebb éghajlatú vízgyűjtőkön - megnövekedhetnek. A nagyobb, magasabb hegyekkel borított, ezért ma is hűvösebb éghajlatú vízgyűjtőkön a melegedés kisebb hatással van az olvadásra, amely itt - még melegedő éghajlat esetén is - időben jobban elhúzódhat. Az éghajlatváltozás következményeként várható az első olvadásos árhullám tömegének és tetőző vízhozamának növekedése. A növekedés mértéke igen bizonytalanul becsülhető. A bizonytalanságot növeli, hogy nem ismerjük a vízgyűjtő területhasználatában várható változásokat, az esetleges változások hatásait. A Felső-Tisza vízgyűjtőjében, inkább a 2030. évet követő időkben nem zárható ki az árhullámok tetőző vízhozamainak mainál nagyobb, esetleg lényegesen nagyobb emelkedése sem. A Dunára és a Sajóra éghajlati érzékenységvizsgálatok készültek, amelyek összhangban vannak az éghajlati hatásvizsgálatok eredményeivel A Duna nagymarosi szelvényében a hőmérséklet 1 °C, illetve 3 °C növekedésének a hatását vizsgálták a múltból kiválasztott három (átlagos, száraz és nedves) év adatai alapján. Az éghajlatváltozásnál a napi hőmérséklet egyenletes növekedését feltételezték, azaz az új hőmérsékleti idősorokat a történeti hőmérsékleti idősorok 1 °C illetve 3 °C értéknek megfelelő lineáris eltolásával állították elő. Az új hőmérsékleti idősor alapján szimulált lefolyási idősorokat összevetették a jelenlegi állapotra szimulált lefolyási idősorokkal, és ebből következtettek a klímaváltozás hatásaira. Az éghajlati hatásvizsgálatok feltételezték a modellparaméterek stabilitását. A Sajó felsőzsolcai szelvényében végzett vizsgálat feltételezte, hogy az éghajlatváltozás következményeként a vízgyűjtő jelenlegi, Miskolc meteorológiai adataival jellemezhető éghajlata Szeged mai éghajlatához válik hasonlóvá, azaz az átlagos évi középhömérséklet mintegy 1,5 °C-kal emelkedik, az átlagos évi csapadék mintegy 5-10%-kal csökken. Az éghajlati hatásvizsgálathoz szükséges bemenő napi csapadék és hőmérséklet idősorokat időjárás-generátorral állították elő (Racskó et al. 1991 ). A hatásvizsgálat a továbbiakban a dunai vizsgálathoz hasonlóan folyt. A éghajlat—lefolyás empirikus területi összefüggésének az éghajlati hatásvizsgálatokhoz való felhasználását megelőzően elvégeztük a modell részleges igazolását. Ennek során az empirikus összefüggéssel kiszámítottuk annak az éghajlatváltozásnak várható hatásait, amely éghajlatváltozással a fizikailag megalapozottabb és ezért megbízhatóbbnak tekinthető HOLV-TAPI-modell is számolt, majd az eredményeket