Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

432 Nováky Béla A vízszintektől eltérően a vízhozamokra igen kevés vizsgálat készült, és ezek megállapításai messzemenő általánosításokra nem adnak lehetőséget. Eseti vizsgálatok kimutatták az évi közepes vízhozamoknak a század elejétől napjainkig tartó csökkenő tendenciáját több, hosszabb észlelési adatsorral rendelkező vízfolyásra, a Duna, a Tisza, a Rába és a Zagyva egyes szelvényeire. Más vizsgálatok az évi lefolyás éven belüli átrendeződésére utalnak: a Duna nagymarosi szelvényében az árvizek a késő tavaszi-kora nyári időszakról fokozatosan áttolódnak a nyár derekára, a Tisza középső szakaszán megfigyelhető a tavaszi nagyvizek egy hónappal korábbi megjelenése. Az évi lefolyás éven belüli átrendeződése a Duna nagymarosi szelvényében együtt járt a nyár végi—ősz elejei hónapok lefolyásának csökkenésével, az ösz végi-tél elejei hónapok lefolyásának növekedésével. A vízhozamokban kimutatott kismértékű, általában nem szignifikáns változások nem igazolják az éghajlat változását. A mértékadó, augusztusi 6 napos vízhozamok emelkedése az utóbbi évtizedekben megnövekvő vízbeeresztéseknek, esetenként a vízfolyáson meglévő tározók hatásainak tulajdonítható (Szalay 1999). Az éghajlati hatásvizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a hazánkban és folyóink hazánkon túli vízgyűjtőiben várható éghajlatváltozások következményeként hidrológiai adottságaink is megváltoznak. A HOLV—TAPI-modellel a Tisza tiszabecsi és a Zagyva jászteleki vízgyűjtőjére végzett éghajlati hatásvizsgálatok a CC>2-koncentráció kétszeres növekedéséhez tartozó, különböző éghajlati modellek —a nagy-britanniai Hadley Centre UKHI egyensúlyi, UKTR tranziens, a kanadai éghajlati központ XCCC egyensúlyi éghajlati modell — alapján készített és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) által elfogadott forgatókönyvekből indultak ki. Mindhárom éghajlati forgatókönyv az évi és havi középhőmérséklet jelentős, 3 fokot is meghaladó emelkedésével számol. Az éghajlati forgatókönyvek eltérő mértékben, de minden esetben az évi csapadék növekedését, a nyári hónapok csapadékának csökkenését, egyéb időszakban a csapadék növekedését jelzik előre. Az évi növekedés mértéke a Felső-Tisza vízgyűjtőjében 6—18%, a Zagyva jászteleki vízgyűjtőjében 2-10%. Valamennyi éghajlati forgatókönyv a potenciális párolgás téli hónapokban nagyobb, a nyári hónapokban kisebb mértékű, 5-15%-os növekedését jelzi előre. A hőmérsékletnek, különösen a téli hőmérsékletnek ezekben az éghajlati forgatókönyvekben előre jelzett növekedése meghaladja a hazai éghajlati szolgálatban készült éghajlati forgatókönyvek által 2030 körüli időre előre jelzett növekedés (Mika 1999b) mértékét. Még nagyobb az eltérés a csapadék várható alakulását tekintve. A hazai készítésű éghajlati forgatókönyvek a globális melegedés 0,3-1,0 °C közötti tartományában az országhatáron belül a nyári félév csapadékának nagyobb csökkenésével, a téli hónapokban kisebb növekedésével számolnak, mint a nagy-britanniai UKHI és UKTR, valamint a kanadai XCCC éghajlati forgatókönyvek. A hazánk területére készített éghajlati forgatókönyvek a csapadék csökkenésével számolnak. A HOLV—TAPI-modellhez használt és a hazai készítésű éghajlati forgatókönyvek jelentős, az évi csapadék tekintetében még a változás irányát tekintve is jelentkező eltérése miatt az éghajlati hatásvizsgálatok eredményei is csak óvatossággal kezelhetők. Mivel nincs olyan térség, amelyre mindkét megközelítésben készült volna éghajlati forgatókönyv, ezeknek az éghajlati forgatókönyveknek a harmonizálása szinte lehetetlen.