Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 427 az augusztus-október hónapokból álló kisvízi időszak és az ún. mértékadó időszak csapadéka között, mértékadónak tekintve azt a több hónapból álló, a kisvízi időszakot megelőző, vagy azzal részben átfedésben lévő időszakot, amelynek csapadéka a legszorosabb korrelációs kapcsolatban van a kisvízi időszak lefolyásával. A mértékadó időszak kezdő hónapját és hosszát a kezdő hónap és a hónapok számának alkalmas változtatásával — lényegében a hálós optimalizálás eljárást követve - választottuk meg. Az éghajlati hatásvizsgálat feltételezte, hogy a regressziós összefüggés érvényes marad az új éghajlati állapotban is; - Az éghajlatváltozás átlagos évi lefolyásra gyakorolt hatását a Budüko-fé\e területi éghajlat-lefolyás összefüggés csapadékra és hőmérsékletre épülő módosított változatával, valamint a csapadék és lefolyás közötti nemlineáris empirikus kapcsolat alapján vizsgáltuk (Nováky 1999a). A területi éghajlat-lefolyás összefüggésén alapuló hatásvizsgálati módszer lényege, hogy a lefolyásnak az éghajlat időbeli változásából eredően jövőben várható változását azonosnak tekinti a lefolyásnak a jelenlegi éghajlat területi változékonyságából eredő területi eltéréseivel. A módosított Budüko-féle területi éghajlat—lefolyás összefüggésen alapul az éghajlatváltozás belvízi adottságainkra gyakorolt hatásainak vizsgálata is. Az éghajlat—lefolyás területi össze függései, észlelt adatok birtokában, a jelenlegi éghajlatra megszerkeszthetök. Feltételezve az összefüggés érvényességét az új éghajlati állapotra, a lefolyásban bekövetkező változás az új állapot csapadékának és hőmérsékletének képletbe behelyettesítésével számítható. A módszer előnye, hogy csupán az évi csapadék és középhömérséklet átlagos értékeinek ismeretét igényli, amely értékek az éghajlati forgatókönyvekből minden időbeli leskálázás nélkül rendelkezésre állnak. Hátránya, hogy csupán az átlagos évi lefolyásról ad tájékoztatást. A területi éghajlat-lefolyás összefüggés kidolgozásához csak a teljes terjedelmükkel hazánk határain belül fekvő vízgyűjtőkre volt lehetőség, mivel a határainkon túlnyúló vízgyűjtő területekre a szükséges éghajlati adatok nem álltak rendelkezésre sem az összefüggés kidolgozása idején, sem a jelenlegi kutatás során. 2.3. A vízigények előrejelzésének módszerei Az éghajlatváltozásnak a növények vízigényére és öntöző-vízigényére gyakorolt hatásainak előrejelzésénél alapvetően a szakirodalomban fellelhető, hipotetikus éghajlatváltozásokból kiindulva korábban készült éghajlati hatásvizsgálatok eredményeit használtuk fel (Szesztay 1994). Az itt kidolgozott módszert megtartva a vizsgálatokat a vízgazdálkodási stratégiában felvett éghajlati változásokra megismételtük (Nováky 1999b). Az éghajlati hatásvizsgálatok módszertani alapja a növényi vízigény, illetve az öntözővíz-igény és az éghajlatot jellemző, az átlagos évi csapadék és a nyári középhömérséklet hányadosaként értelmezett éghajlati vízellátottsági tényező közötti összefüggés, az éghajlati hatásfüggvény volt. Az éghajlati hatásfüggvény a múltbeli adatok megszerkeszthető, majd feltételezve annak érvényességét jövőbeli éghajlat esetén, azaz elfogadva az éghajlati hatásfuggvény stabilitását, az előrejelzés megtehető.