Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 421 mez—Somlyódy 1997). Fontos annak mérlegelése is, mi az, amit „biztosan" tudunk és melyek a (növekvő) bizonytalanságok. Tudományosan igazolt, hogy az üvegháztartás létezik (roppant kellemetlen lenne, ha nem így lenne). Mérések alapján tudjuk azt, hogy az ipari forradalom óta az üvegházhatású gázok kibocsájtása és a légkör CO2 koncentrációja nőtt. Mérések alapján valószínűsítjük, hogy az utóbbi 100 évben a hőmérséklet 0,6 °C-kal nőtt. Az óvatosabb megfogalmazás a kis trendből és a nagy szórásból adódó becslés statisztikai bizonytalanságainak tudható be. A vízzel kapcsolatban fokozódó mértékben bizonytalan, hogy melyek a globálisnál kisebb mértékű, regionális hatások, a csapadékra, a lefolyásra, a nem-pontszerű szennyezésekre, a vízminőségre, az ökoszisztémákra stb. kifejtett befolyások (Kundzewicz-Somlyódy 1997). A GCM-modellek közötti választást megnehezíti, hogy nincs lehetőség azok független adatokon történő —ellenőrzésére, ún. verifikációra. Ehhez ugyanis az éghajlat múltjából teljes adatbázisra lenne szükség mind az éghajlati elemekről, mind az ezek változását kiváltó külső tényezők együtteséről. Valamely modell igazi bizonyítéka csak az lehet, ha az éghajlat valóban úgy változik a jövőben, ahogy azt a modell előrejelzi. A bizonytalanságok miatt a Föld éghajlatának jövőjét illetően egyetlen modell helyett több modell együttes kiértékelésével és szakmai konszenzussal kialakított állásfoglalásra szokás támaszkodni. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovermental Panel of Climate Change, IPCC) 1995-ben készített legújabb, második értékelő jelentése a globális melegedés 0,2 °C/évtized legvalószínűbb emelkedési intenzitásával számol. Kedvező esetben - energiahatékonyság széles körű javulása, további üvegházgáz korlátozási szerződések létrejötte — a növekedés az átlagosnál mérsékeltebb, 0,1 °C/évtized lehet. Átlagosnál gyorsabb, 0,35 °C/évtized ütemü lehet a növekedés, ha a gazdasági fejlődés gyors lesz, kisebb mértékű lesz az energiaszerkezet átalakulása és az aeroszolok mérséklő hatása (Starosolszky 1998). Az IPCC értékelésnek megfelelően a globális melegedés 2035-ig várható mértéke 0,3 és 1,0 °C értékek között lehetséges. A globális felmelegedés természetesen hatással lehet kisebb térségek, így hazánk és a hazai vízfolyások határainkon túlnyúló vízgyűjtőinek éghajlatára. Az éghajlat lehetséges változásai megváltoztatják a hidrológiai adottságokat, a hidrológiai adottságokon keresztül a vízgazdálkodás természeti adottságait, feladatait. A hidrológiai adottságok éghajlati kötődése nyilvánvaló. Múltbeli tapasztalataink szerint a különböző formában megjelenő felszíni és felszín alatti vizek térés időbeli változékonysága minden időléptékben követi a légkör állapotának változását. Éghajlatunk területi változása jól tükröződik a felszíni vizek átlagos évi lefolyásának területi változékonyságában: az évi csapadék növekedése növeli, az évi középhömérséklet növekedése csökkenti a lefolyást. Az átlagos évi lefolyás és az átlagos évi csapadék hányadosaként értelmezett lefolyási tényező maga is éghajlatfüggö: szoros kapcsolatban van a csapadékkal, a lehetséges párolgás és a csapadék hányadosaként értelmezett ariditási tényezővel. A vízgyűjtők természetes vízellátottsága követi a csapadék és a hőmérséklet éven belüli menetét: az őszi és téli hónapokban a nedvességkészlet különböző formában (hótakaró, talajnedvesség, talajvíz) felhalmozódása, a ta-