Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

422 Nováky Béla vaszi és főként nyári hónapokban a párolgás és lefolyás útján a nedvességkészlet fogyasztása jellemző. Éghajlatunk évszakos jellege valamennyi vízfajta: a felszíni lefolyás és a tavak, a belvizek, a talajvíz és a talajnedvesség évi menetében egyaránt megmutatkozik. Az évi lefolyás, a tóvízszint, a talaj- és karsztvízszint ingadozása szoros összefüggést mutat az évi csapadék, és kisebb mértékben az évi középhömérséklet ingadozásával is. A hidrológiai adottságok változását idézheti elő a térszíni adottságokat megváltoztató emberi tevékenység is. Elsősorban a területhasználatban, a müvelésbe vont területeken a művelési ágban beálló változások lehetnek a hidrológiai adottságok változásának kiváltó okai, mivel a területhasználat változása lényegesen megváltoztathatja a beszivárgás, a párolgás és a csapadék összegyülekezésének folyamatait. A hidrológiai adottságokon keresztül a vízgazdálkodás feladatai, szakágazatonként eltérő mértékben, kapcsolódnak az éghajlathoz. Éghajlati adottságainknak az ország határain belüli nem nagy mértékű területi változásai — az évi középhőmérséklet alig néhány fokos területi különbsége, az átlagos évi csapadék 500 és 1000 mm között területi változása — a vízgazdálkodás területileg változó feladataiban is megmutatkoznak. Öntözésre elsősorban a csapadékban szegényebb, melegebb Nagyalföldön van szükség, éghajlati okokra is visszavezethetően fejletlen vízhálózata miatt ez a térség szorul rá leginkább a vízellátásban a felszín alatti vizek használatára. Az éghajlat időbeli változékonyságával összefüggően szárazabb években az öntözés, csapadékosabb években a káros vízfelesleg elvezetésének feladatai növekszenek meg. Éghajlatunk változékonysága, a szárazabb és nedvesebb évek váltakozása mindig is hatott a vízgazdálkodási politika alakítására. Az elmúlt évszázadban a csapadékos évek sorozatban jelentkezése vezetett a vízrendezések fejlesztését megalapozó 1871. évi XXXI. sz. törvény, az 1930-as évek gyakori szárazságai az 1937. évi XX. sz. öntözési törvény megalkotásához. Közelebbi múltunkat tekintve az 1990-es évtized első felének szárazabb évei a vízpótlás feladatait ( Velencei-tó, a Duna-Tisza köze, a Szigetköz vízpótlása) hozták előtérbe, amint a második évezred utolsó éveinek jelentős árés belvizei ismételten a káros vízbőség elleni védekezés feladataira terelik a figyelmet. A 2000. év ugyanakkor arra is példa, hogy a káros vízbőséget egyazon évben veszélyes szárazság követheti. A vízgazdálkodás hosszú távú stratégiájának figyelembe kell vennie az éghajlat változékonyságát, és számolnia kell az éghajlat lehetséges változásával. Az éghajlatváltozás — a hozzánk hasonló kis ország léptéken - a gyakorlatban alig befolyásolható, külső „stratégiai pillér", amely azonban hatással bír az átlagokra és a sokkalta fontosabb szélsőségekre egyaránt. Utóbbiak kezelése és hatásbecslése roppant nehéz feladat. 2. Módszertan 2.1. Az éghajlatváltozás előrejelzésének módszerei A legfeljebb 1 °C-os globális melegedés határainkon belül, nagyjából az ezredfordulót követő 30 évben várható következményeinek előrejelzése, a hazai éghajlati forgatókönyvek megalapozása több módszer — trendelemzések, a félgömbi és a hazai