Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

408 Somlyódy László — Monitoring (mennyiségi, kémiai, ökológiai stb. állapot); — A vízhasználatok teljes költségének megtérítése, figyelembe véve a környezeti állapot és a készletek fenntartásának költségeit is; — A pont- és nem-pontszerű szennyezések kombinált csökkentése (beleértve az „elérhető legjobb technológia" és a „legjobb környezeti gyakorlat" alkalmazását); — Mindezek és az integrált szennyezés megelőzési irányelv alapján intézkedési programok készítése a ,jó állapot" elérésére. Ezeket a hatálybalépést követö 10 éven belül el kell készíteni, és 13 éven belül meg kell valósítani. Amennyiben a ,jó állapot" romlását figyelik meg, átmeneti, rendszeresen felülvizsgálandó intézkedési programok készítendők; — Kötelező érvényű, jogi erejű környezeti (mennyiségi, minőségi és ökológiai) célkitűzések kidolgozása és betartatása; — Vízgyüjtőterületi tervek elkészítése; — A közvélemény tájékoztatása; — Jelentési kötelezettség és — Vízszennyezés elleni stratégiák kidolgozása, és a szabályozandó szennyező anyagokat tartalmazó prioritási lista elkészítése. 3.3. Nemzetközi dimenziók Az elmúlt évtized változásai nem módosították Magyarország nemzetközi kapcsolatainak megítélését. Ezek a trianoni, majd párizsi békeszerződést követően váltak alapvető fontosságúvá, miután a politikai (állami) határok eltértek a vízgyűjtő határoktól (/. ábra), amelyek évszázadokon át természetes vízgyűjtő és államhatárok voltak. Ily módon „tranzitországgá" váltunk. Ma a magyar vízgazdálkodás egészen más feltételek között működik, mint ahogyan eredetileg elképzelték, és alapvetően nemzetközi tényezőktől függ. A lefolyási viszonyok döntően a környező országok vízrajzi és területhasználati viszonyainak függvénye. Kitettségünk és a kockázat nagy. A hatékony vízgyűjtő gazdálkodás megvalósítása ilyen körülmények között a sok osztott (több ország területéhez tartozó) vízgyűjtőn a jövő egyik meghatározó dilemmája. Ebben a vonatkozásban az EU-csatlakozás katalizáló szerepet játszhat. Kitettségünket húzzák alá az 1998-99. és 2000. évi nagy tiszai árvizek és az országot valaha is ért legnagyobb, a technológiai fegyelem és a környezeti előírások betartásának hiányából származó havária jellegű szennyezések 2000 elején: január utolsó napján a Tiszát a Szamoson keresztül Romániából mintegy 100 tonna mérgező cianidterhelés érte, amelyet több nehézfém-hullám követett. A cianid-szennyezés hatására a tápláléklánc nagymértékben károsodott. A rehabilitáció ideje és költségei egyelőre még nem becsülhetők. Hazánknak kötelessége a határokat átszelő vízfolyások és nemzetközi állóvizek védelméről szóló helsinki konvenció (1992), és a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló szófiai konvenció (1998), mint nemzetközi jogszabályok betartása. Ezek nem elég konkrétak. Elemi érdekünk a meglévő, szintén „puha" két- és többoldalú egyezmények megerősítése, a „szennyező fizet elv" érvényesítése és a hatékony együttműködés új formáinak keresése. A jövőbeni jobb tervezés és a biztonságos gazdálkodás szempontjából többet