Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei 409 kellene tudnunk a környező országok területhasználatának változásairól (például erdőirtás), a meglévő és tervezett (összességében komoly volumenű) tározókról és azok üzemeltetéséről (aszályos és árvizes időszakokban egyaránt), a meglévő és potenciális szennyezőanyag-kibocsátásokról, valamint azok kockázatairól. A legfrissebb tapasztalatok különösen kiemelték, hogy az árvíz- és haváriavédekezés javítása a Kárpát-medence egészére kiterjedő, megbízható észlelő hálózatot és operatív előrejelzést tesz szükségessé, továbbá a biztonság fokozását több környező országban. 3.4. Éghajlatváltozás Az éghajlatváltozás az ún. üvegházhatású gázok az ipari forradalom óta bekövetkezett emisszió növekedésének és a légkörben történt felhalmozódásának valószínű következménye. A potenciális vízgazdálkodási hatások (készletek, igények, vízminőség, ökoszisztémák és a hidrológiai körforgás egésze) csak nagy bizonytalansággal ítélhetők meg. Az elvégzett sokoldalú vizsgálatok (Mika 1999, Nováky 2000) alapján hazánk és elsősorban a Tisza vidéke vízgazdálkodása a következő harminc év alatt több, kedvezőtlen hatással nézhet szembe. Stratégiai szempontból az éghajlatváltozás olyan országos léptéken nem befolyásolható, bizonytalan hatás, amely a meglévő problémákra szuperponálódik. Az egyik IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) ajánlás szerint a jövőben célszerű nagyobb mértékben a rugalmas tervezésre összpontosítani (Kundzewicz— Somlyódy 1997), olyan döntéseket hozni, amelyek egyébként is indokoltak, és adaptív intézkedésekkel akkor élni, ha a cselekvés elmaradása várhatóan túlzottan nagy költségekhez vezet. 3.5. Változó szemlélet és igények A vízgazdálkodás feladatainak jellege változóban van. A szemlélet változik. A tradicionális vízépítés visszaszorul, és a vízgazdálkodásnak egyre inkább integrálódnia kell a tágabb értelemben vett területfejlesztéssel, a környezet- és természetvédelemmel, és végső soron a gazdasággal és a társadalommal. Az integrálás számos kérdést vet fel. Meggyőző elvi sémák állnak rendelkezésre, mégsem egészen világos, mit is szeretnénk integrálni? Mennyiség és minőség? Felszíni és felszín alatti vizek? Árvíz, belvíz, aszály és egyebek? Készletek, igények és használatok? Pont- és nem-pontszerű szennyezések? Milyen lépteken: háztartás, település, részvízgyűjtő, vízgyűjtő, Duna-medence, Európai Ma, holnap és utána? Felvízi és alvízi használók, és országok? Víz, környezet, szektorok, gazdaság, társadalom stb.? És mindezt hogyan tegyük a gyakorlatban? A jövő eszközeinek többsége a klasszikus vízgazdálkodáson kívüli, de ezeket a jelenlegi adottságok figyelembevételével kell alkalmazni. A rekonstrukciós igények óriásiak. A meglévő infrastruktúra kicserélése lassú, drága, nehézkes és a kialakult